Dr. Ördög János szülész-nőgyógyásszal beszélgettünk

HVM*: Folytatjuk sorozatunkat, amelyben olyan orvosokkal beszélgetünk, akik régóta foglalkoznak homeopátiával, sok tapasztalatot szereztek az elmúlt években. A sorozat mai vendége dr. Ördög János szülész-nőgyógyász, természetgyógyásszal, homeopatával beszélgetek. Ön az elsők között volt, aki kiállt a homeopátia mellett és ez a kapcsolódás azóta is tart. Az elsők között volt azon orvosok között is, akik vállalták, hogy az orvosi tevékenységükben minél többféle problémára megoldást keresnek a homeopátia segítségével. Az Ön munkálkodásának egyik érdekessége, hogy nem Budapesten, hanem vidéki kórházban kezdte meg a működését, több évtizeddel ezelőtt, amely önmagában is úttörő dolognak számít, ráadásul a szülészet-nőgyógyászat kapcsán, amely egy igen érzékeny terület. Mi volt az első benyomása, amikor a homeopátiával találkozott és mi volt az a megérzés, amely efelé a gyógyulási út felé húzta? 

ÖJ**: Az egyetemi tanulmányaim nem elégítettek ki. Ahogyan alkalmazni kezdtem az orvosi tudásomat, azt tapasztaltam, hogy sok mindent meg tudunk oldani gyógyszerekkel és beavatkozásokkal, de nagyon sok minden van, amin nem tudunk segíteni, illetve, amin sokkal többet, sokkal mélyebben lehetne segíteni. Amikor megismertem a homeopátiát, úgy éreztem, ezt a hiányt képes áthidalni, különösen a szülészetben. A női szervezet lehető legérzékenyebb állapota a várandósság, amelyben a nőnek valóban szüksége van teljes értékű segítségre. A homeopátia pedig, nemcsak a testet segíti, mint a gyógyszerek, hanem képes arra is, hogy a testi hatásokon kívül, hasson az érintett lelkiállapotára, érzelmeire, hasson a gondolkodásmódjára és a viselkedésére, azaz, teljes testi-lelki-szellemi segítséget nyújthat. Tudjuk, hogy a gyógyszer, elsősorban testi szinten hat és van még néhány dolog, amely elég durván képes hatni, mellékhatások árán. 1990-ben lehetett elkezdeni magyar nyelven is hozzájutni a homeopátiával kapcsolatos tudáshoz, amely ugyan régóta ismert és tudott, de sokáig elhallgattatták és elfelejtették. Amikor 1998-99-ben megismerkedtem ezzel a gyógyítási lehetőséggel, azonnal azt mondtam, ez kell nekem. Illetve, nekünk kell, mert nem is annyira rólam van itt szó, nekem, mint segítőnek és elsősorban a kismamáknak van rá óriási szükségük, hiszen számos terület van a szülészetben, amelyre gyógyszeresen egyszerűen nincsen, vagy alig-alig van megoldás. Szóval, azt láttam, hogy a homeopátia sok mindent megold, kiegészít. Hiánypótló és mellette gyengéd módszer, amelynek nincsenek mellékhatásai. Ez óriási kincs a szülészetben. Amikor ezt megértettem, tudtam, hogy el fogok mélyedni benne.

HVM: Amikor a legközelebbi munkatársaival ezt megbeszélte, milyen volt a fogadtatás? Kik voltak azok, akik Ön mellé álltak és mik voltak az első tapasztalatok? 

ÖJ: Nem egészen így történt a dolog...bevallom férfiasan. Kisvárosban élek és dolgozom. Az én osztályomon és a szülészeten is patriarchális a felépítés, van egy mindenkori főnök, vannak szabályok, protokollok, erre figyelnem kellett. Szerencsére soha nem kellett megsértenem a szakmai protokollt, viszont úgy kellett bevezetnem a módszert, hogy én teljes mértékben meg legyek győződve arról, hogy amit hallottam, olvastam róla, és amit a gyakorlatban látok, az jó. 2000-ben volt egy homeopátiás világkongresszus itthon, sok-sok évtizedes szünet után, és arra nagy kíváncsisággal mentem el. Ott nagyon tapasztalt osztrák orvosok előadásait hallottam arról, hogy a szülészetben a fájástevékenységnél mennyi rendellenességet tapasztalunk (és ennek már húsz éve, de ma is ugyanígy igaz) és ezeken hogyan segíthet ez a homeopátia. Más, komoly szakaszokat, a szülést, a szülés alatti és utáni időszakot is kiemelték, az ott kialakuló nagyon gyors és nagyon veszélyes, kétélű történéseket, illetve a gyermekágyi, szoptatási időszakot. Elmondták, hogy ezek mindegyikében nagyon nagy segítség lehet a homeopátia. Ott döntöttem úgy, hogy a többiek, a kollégáim tudta nélkül, én ezt kipróbálom valahogy a szülőszobán. Az orvos főleg, amikor ügyeletes, akkor nagyjából a maga ura és amikor például szombat-vasárnap ügyeltem, mindig akadtak bőven olyan szülések, vajúdók, akiken kipróbálhattam. Egyetlen egy kolléganőmet avattam be, aki akkor a főszülésznő volt, egy nagyon nyitott valaki, ő is kereste az újdonságokat. Alternatív szülőszobát rendeztünk be a kismamáknak, alternatív gyermekágyat álmodtunk és csináltunk meg. Az osztály kezdeményező szellemű volt, az osztályvezető pedig megengedte, hogy kísérletezzünk. Őt kértem, hogy csináljunk már valami újat, nézzük már meg, vizsgáljuk meg, mi lesz az eredménye. Elkezdtünk sorozatban alkalmazni egy olyan komplex keveréket, amiről a kongresszuson hallottam. Öt szer együtteséből állt és az öt szer mindegyike a vajúdás valamelyik területére hat, előnyösen befolyásolva azt. A homeopátiának van egy csodálatos tulajdonsága, mégpedig az, hogy kérés nélkül, utasítás nélkül, rátalál arra a szervezet működésének arra a területére, ahol éppen szükség van rá, ahol gyenge, hogy azt megerősítse, rásegítsen. Így aztán mindig, vagy majdnem mindig megtapasztaltuk a pozitív hatásait. 

HVM: Mi volt ez az öt szer, amit említett? 

ÖJ: Ezek előtte is, azóta is gyakran használt szerek. Az egyik az arnica volt (ARNICA MONTANA​), ami egy univerzális, vérzéscsillapító hatású szer, méghozzá a vérrendszer legvégén. Nyilván nem helyettesít egy homeopátiás szer például egy műtétes lefogást, lekötést, ami az artériás vérzést illeti. Ám a finom kapilláris vérzéseknél, amik tudnak azért nagy gondot okozni, főleg ott, ahol leválik egy méhlepény, vagy akár a sebgyógyulásnál is, nagyon hatékonyan működik az arnica. A kapilláris vérzéseknél, azok fölszívódásában is tud segíteni, de még a magzatra is pozitív hatással van, hiszen a magzat áthaladása a szülőcsatornán szintén okoz traumát és mikrosérüléseket. Erre is nagyon jó fegyver az arnica, az egyik bázisa ennek a bizonyos komplex szernek. A további szerek pedig, a fájástevékenységre hatottak kedvezően. Ezek közül az egyik a CAULOPHYLLUM​, amit egyébként a homeopátiás berkekben homeopátiás oxitocinként ismerünk. Az oxitocin köztudottan képes elindítani a fájástevékenységet, ha a méh érett arra, de még nem indult el a fájás, azaz túlhordásoknál, terminus meghaladásoknál segíthet, hogy nagyobb eséllyel induljanak el a spontán fájások. Ha pedig azok nem elég erősek, azokat erősítse meg. Amikor az oxitocin mesterséges bevitelével próbálkozunk, az is ugyanezt hajtja végre, de annak számos hátránya van. Tehát a caulophyllum a fájásgyengeségekre, a fájások erősítésére szolgál. Ott van ebben a komplex csomagban a cimicifuga is (CIMICIFUGA RACEMOSA /ACTEA RACEMOSA​), ami meg a túl erős fájásokat képes orvosolni, mérsékelni, rendezni. Erre abszolút nincs orvosi gyógyszerünk. Nagyon sokszor tapasztaljuk a testileg, lelkileg görcsös vajúdónál a fájástevékenység rendellenességét, amit a fájdalom és a félelem karöltve okozhatnak. Ez a nagyszerű szer még a nyugtalan idegrendszert is képes megnyugtatni. A negyedik tag a gelsemium volt (GELSEMIUM SEMPERVIRENS​), amelyet akkor használunk leginkább, amikor a félelem bénító hatása miatt, a fájások gyengülnek. Az érzelmek és a gondolatok nagyon komolyan hatnak a testre. Amikor a félelem eluralkodik a vajúdón, a fájások leállását, testileg erőtlenséget, tehetetlenséget okozhat, sok más tünettel együtt. Amikor a gelsemium rátalál erre a gyenge pontra, képes finoman megerősíteni a gyenge fájásokat és mérsékelni az aggodalmat és szorongást. Erre is vannak bizonyítékaink a gyakorlatból. Volt még egy szerünk, a secale (SECALE CORNUTUM​), az anyarozsból készült homeopátiás szer, amelyből valaha, szebb időkben orvosi gyógyszert is készítettek, ez volt az ergometrin. Nem tudom megmondani, hogy miért tűnt el a palettáról, de nagyon régóta nem gyártják. Egyszerűen kivonult a szülészetből, pedig jó kis szer volt, ami egyfelől segítette a méhösszehúzódást, másfelől pedig a kapilláris rendszer arteriolás oldalán, kapilláris érösszehúzó hatása miatt a finomvérzést csökkentette, ami szintén nagyon hasznos volt. Ez az öt szer volt az, amit megismertem a konferencián, a beszerzési lehetőségekkel együtt és elkészíttettem magunknak. Vittem magammal titokban az ügyeleteimre, és a szülésznők örömmel vették ezt tudomásul. Így indult az én munkám nagy titokban. Rövid idő elteltével ezt a komplex szert felváltotta az egyes összetevőiből készült monoszer (egykomponensű homeopátiás gyógyszer), amit persze azonnal beszereztünk. Boldog idők voltak, amikor mindezt az osztály gyógyszerkeretéből tudtuk fedezni és így nem kellett senkinek sem megvennie külön-külön. Ott várta a szülőszobán a kismamákat a monoszerek egyre gyülekező serege. A komplex szerben lévő adalékokat külön-külön megvettük és aztán még adtunk is hozzá ezt-azt. A tanulmányaimat folytatva, rátaláltunk még néhány praktikus szerre. Ezeket is bevittük és újabb fontos tapasztalatokat szereztünk. Olyannyira, hogy 2002-re, három év elteltével, mi már egy saját magunk által összeállított és kipróbált protokollal jelentkeztünk, ami úgy nagyjából 15-16 szerből állt. Ennek a tapasztalatait is közreadtuk, többek között, egy szülésznői konferencián is beszámoltunk erről. Ez volt az első komolyabb jelentkezésünk annak kapcsán, amit mi saját magunk tapasztaltunk a szerek adagolásakor. 

HVM: Említette, hogy vannak a szülészetben olyan területek, amelyek a mai napig segélykiáltással kell, hogy éljenek, mert gyógyszerészeti szempontból nincsen tökéletesen ezt lefedő megoldás és itt is jól jöhet a homeopátia. Melyek ezek? 

ÖJ: Kezdjük a szülést megelőző időszakkal, amikor az utolsó hónapokban, de már a 32. héttől kezdődően, ultrahang szűréseket végzünk, hogy kiszűrjük azokat a növekedési rendellenességeket, amelyek a magzat növekedési ütemét követik, de utalhatnak arra, hogy a méhlepényen keresztül nem kap elég táplálékot a baba. A méhlepény érrendszere lényegében egy nagyon finom kapilláris hálózat, - a fő ereket eltekintve - egyúttal egy szűrő is, ami az anyai vért megszűrve, a köldökzsinórban gyűlik össze és táplálja a magzatot. A szűrő tehát nagyon fontos szerepet játszik és ha eltömődik, akkor megakadályozza, hogy ideális mennyiségű táplálék és oxigén jusson a magzathoz. Ennek hatására pedig elkezd sorvadni, megállni a növekedésben a magzat. Ezt csak konstatáljuk, de tudjuk, hogy emögött az áll, hogy csökken a méhlepény működési képessége, ami megnyilvánulhat a magzatvíz mennyiségének csökkenésében is. Szóval, van itt egy nagyon érzékeny rendszer, amire újból elővehettük a kapillárisokra ható szereket, azaz az arnica-t, a venulás oldalról, a secalét, az anyarozst pedig az arteriolás oldalról. Ezt a kettőt adagolva pedig, meglepő tapasztalataink keletkeztek. Fontos, hogy a méhlepény működésére az édesanya életvitele is hat, pl. aki rendszeresen dohányzik, annál gyakrabban fordul elő a méhlepény károsodása. Amikor kiszűrtünk kevesebb magzatvízzel, alacsonyabb súllyal rendelkező magzatokat, akkor ki is próbáltuk náluk a szert. Befektettük a kórházba az anyukákat, rendszeresen figyeltük, monitorizáltuk őket, de korábban nem tudtunk velük mit kezdeni, mert erre nincsen gyógyszer. Ezért volt fontos az itt átélt első igazi sikerélményem. Amikor kevesebb a magzatvíz, elér egy bizonyos határt a csökkenő magzatvíz, ami a magzatot veszélyezteti mert azt jelenti, hogy a táplálás és a méregtelenítés, a méhlepény két fő funkciója megállt vagy megállni készül. A szülész egyetlen lehetősége ilyenkor, hogy elébe megy ennek és megoperálja a kismamát, azaz császármetszést végez idő előtt, még mielőtt a szülés elindulhatna. Ezzel is nagyon sok magzati életet mentünk meg, ez is egy működőképes lehetőség, de mennyivel szebb az, amikor elkerülhetjük a műtétet vagy legalább elodázhatjuk, közben pedig a baba érik és életképesebbé válik. A kollégáknál idővel sikerült elnyernem a bizalmat a homeopátia kapcsán, a hitelességgel és az őszinteséggel. Olyat nem ajánlanék sem a betegemnek, sem kollégáknak, sem másnak, amiben én nem hiszek és nem tudom biztosan, hogy működőképes. A főnökeim a pályafutásom alatt végig nagyon lojálisak voltak velem, nyitottak az újdonságra. Szerencsés körülmény, hogy nem álltak az utamba és egyre jöttek az igazolások, tapasztalatok is. Engedélyt kaptam arra, hogy az említett esetekben alkalmazhassam a homeopátiás szereket és a legtöbbször azt vettük észre, hogy ultrahanggal mérhetően nemhogy megállt ez a folyamat, de elkezdett megszaporodni a magzatvíz. Na, ilyenről nem hallott még az orvostudomány, hogy egy biológiai folyamat vissza is fordítható, nem pedig csak mérsékelhető. Ezt mi is meglepődve, de örömmel tapasztaltuk és bevezettük az általános gyakorlatba. Én nem mondom, hogy ez egy túl gyakori kórkép, de általában rám szokták bízni, hogy csináld, adjad, amit gondolsz. Itt a terhes patológián én magam szoktam rendelni a szereket, ezek a szerek szerepelnek a lázlapon is. A kórház vezetői is, a minőségbiztosítás is tudott a tevékenységemről, elfogadottá s ezzel teljesen legálissá vált. Ez volt az egyik olyan kórkép, ahol a szerek működése önmagáért beszélt és meghozta az eredményeket. 

HVM: Ugyanakkor, mivel kísérletező alkat és úttörő alkat is, biztos, hogy felfedezte a már említett szereknek és más szereknek is olyan oldalát, amely talán nincs benne az általános leírásban, amit kifejezetten az Ön tapasztalata hozott felszínre. Egy picit erről is beszélgessünk. 

ÖJ: Én nem feltétlenül mondtam újat a homeopátiás szakembereknek. Ezek a szerek nagyon komoly vizsgálaton esnek át, és a világ minden tájáról gyűjtik a tulajdonságaikat, amelyek szakkönyvekben elérhetőek. Tehát, nem a szerekről fedeztem fel újat, hanem arról, hogy milyen újszerű módon tudjuk alkalmazni őket, s így sikerült bevinni a szakmába, annak különböző mélységű területeire. Én nem vagyok klasszikus homeopata, aki ezzel mélységében foglalkozik, de megismertem azokat a szereket, amelyeket klinikai homeopátiának hívunk, amelyek előnyösen alkalmazhatók komolyabb szakmai tudás nélkül is a szülészetben. Ezek egyike volt tehát a caulophyllum, amely a női területen korábban is ismert volt, hiszen gyógynövényként is használták már a régiek. Itt az volt a legfontosabb, hogy a mesterséges oxitocin, (amelyet ma már a szülések csaknem felénél alkalmazunk, annyira nincs saját oxitocinjuk a nőknek) a méhtestre hat, amelynek össze kell húzódnia rendszeresen, hogy a szülés haladjon. Azt valóban összehúzza, de mellékhatásképpen, összehúzza a méhnyakat is, amelyiknek éppen tágulnia kellene, pontosabban lazulnia és tágulnia kellene. Mindennek ára van a gyógyszerek világában. A caulophyllum pont ellenkezőképpen működik, tehát természetes módon segíti az összehúzódásban a méhet. Amikor mesterségesen akarjuk ezt elérni, a főhatás a méhtestre, a mellékhatás a méhszájra irányul és amit nyertünk a réven, azt elveszítjük a vámon. A homeopátia természetes módon segít és úgy, ahogyan a természetben szükség van rá: a homeopátiás oxitocin például éppen a méhszáj tágító hatásában. Nagy örömmel használjuk és mára természetessé vált, hogy nálunk minden, a szülészeten fekvő nő, diszkrimináció nélkül megkapja ezeket a szereket. Meg szoktuk kérdezni azért illendőségből, de ami jó, az jó. Ismernek bennünket, hiszen 2000 óta elsőként alkalmazzuk itthon a szereket, ismerik a protokollunkat, amelyet mi állítottunk össze tapasztalataink alapján. Amikor megtörténik a szülés, szükség van más szerekre is, mint a sabina és a secale. A secaleról már mondtam, hogy a méhösszehúzódást segíti, de az erek területén vérzéscsillapító is, tehát, nagyon összetett hatású. A sabina pedig arról ismert, hogy segíti leválni a méhlepényt. Nem ritka, hogy nem válik le a méhlepény, vagy az oxitocin miatt összehúzódik a kijárat, a méhszáj, és akkor meg nem születik meg a méhlepény. A szülés után, e két szerből néhány adagot adva, természetes módon leválik a méhlepény. Az évek alatt ki tudtuk mutatni, hogy sokkal kevesebb mesterséges méhlepény leválasztásra volt szükség így, és ez meg is maradt a gyakorlatban.

HVM: Volt olyan szülni készülő hölgy, aki kifejezetten a jászberényi kórház és az Ön tevékenysége miatt szeretett volna itt szülni? 

ÖJ: Igen, akadt ilyen is. Gyakran igen konkrét elképzeléseik vannak a kismamáknak, a jót szeretnék, a rosszat meg elkerülni, ami nem feltétlenül jó hozzáállás. Mégis ez az ösztön működik az emberekben. Nem mondom, hogy nagy számban, de volt már, hogy a homeopátiás gyakorlatunk miatt döntöttek úgy, hogy a mi osztályunkra jönnek szülni. De ehhez kell a tájékozottság is a kismamák részéről. Ők keresik, informálódnak, és megtalálják a nekik való helyeket és szakembereket. De nálunk nem én voltam az egyedüli képviselő mindennek, és ez volt a nagyszerű benne. Az, hogy elindult, elindítottuk, hogy orvosként indítottam el, az így volt helyes. Így kellett lennie, hiszen a homeopátia a mai napig is orvosi tevékenységnek nyilvánul, bár laikus vagy gyógyszerész is megtanulhatja és ez is rendben van, de leginkább mégis annak érdemes tanulnia, aki alkalmazza is. Nekem óriási segítséget jelentettek a szülésznők. Mindig azt mondom, hogy a szülésznő központi szereplője a mi munkánknak. A szülésznő nálunk ott áll a kismama és a szülész között és képzettségben és lelkileg is általában kiváló adottságú. A mi szülésznőink sokat tanulnak a lelki vonatkozású segítségnyújtásról is, szinte már dúlaként segítik a vajúdókat. A homeopátiában is fontos partnerek voltak. Őket kértem meg már az elején, hogy tanulják meg és segítsenek. Ha én nem is vagyok ott, valamelyikük biztos, hogy ott van az osztályon mindig, ezért azonnal megismertettem velük a homeopátia kincseit. Aztán amikor megjelent ez a bizonyos protokoll, már nem kellett őket tanítani, maguktól tanulták és szívesen alkalmazták. Mindenki közös érdeke az, hogy egy vajúdás minél hamarabb zajlódjék le, kevesebb gond legyen, csökkenjen a kockázat, és a kismama és a kisbaba is jól jöjjön ki a várandósság és a szülés időszakából. Ma már a szülésznők érdeme, hogy egységesen mindenki megkapja a szereket, hiszen én egyre kevesebbet vagyok ott, nyugdíjas vagyok. Mégis folytatódik a dolog, mert ők maguk mondják azt, hogy ezt érdemes csinálni. A kismamáknak is ők mutatják meg, és végső soron ők a főszereplői ennek a történetnek.

HVM: Doktor úr, nagyon köszönöm a beszélgetést. 

*HVM: Háver-Varga Marianna

**Ö.J: Dr. Ördög János