Dr. Orosz Ágnes házi gyermekorvos

Mai vendégem dr. Orosz Ágnes házi gyermekorvos. Mielőtt a homeopátiával kapcsolatos praxisodat, tapasztalataidat megbeszéljük, mindenképpen fontosnak tartom megkérdezni tőled, hogy mikor és miért fogalmazódott meg benned, hogy gyerekekkel szeretnél foglalkozni? Volt-e más terv is a fejedben, akár orvosként, akár más területen?

OÁ: Az az igazság, hogy a vektorok egy irányba mutattak, mert édesanyám óvónő, illetve, a szakdolgozatomat a szolnoki gyerekosztályon írtam Pintér professzor úr segítségével. Ezután, azt kell, hogy mondjam, egyenes út vezetett a szolnoki gyerekosztályra. Nem volt kérdés a számomra, hogy ide vagy máshova menjek-e. A házi gyermekorvoslásnak is nagy húzóereje volt, a gyakorlatok idején, amikor bekerültem a gyermekorvosi körzeti gyakorlatra, nagyon jól éreztem magam. Megismerkedtem az ottani teammel, az asszisztenssel és a védőnővel és megértettem, hogy itt a gyerekeket nagyon jól meg lehet ismerni 0-18 éves korig, úgyhogy nekem ott eldőlt, hogy mi szeretnék lenni. 

HVM: Amikor megszületik egy kisbaba, és felveszed a kapcsolatot a szülőkkel, meglátogatod a családot, nyilván kialakul egyfajta bizalmi kapcsolat. Ilyenkor mi az, amit gyermekorvosként még nézel, a gyermek testi, lelki állapotán túl? Mik azok az információk, amik neked fontosak?

OÁ: Egyetértek, kapcsolódni tudok hozzád abban, hogy fontos megfigyelni a testi, lelki állapotot, de a családi konstellációt, a családi dinamikát is: hol laknak, hogyan élnek, él együtt a család, hogyan viselkednek és hogy ebben a közegben ez a kisbaba hogy él, hogy mozog, hogy szemlélődik vagy éppen nem szemlélődik. Nagyon sok mindent meg lehet figyelni és ebből is indult az én homeopátiás képzésem, mert én ezeket alapvetően megfigyeltem a családoknál.  

HVM: Tehát egymásra hat minden az életedben, minden képzés, amit elvégzel, újabb és újabb adalékokat tesz hozzá, az ezek szerint, vizsgálódó típusú alaptermészetedhez….

OÁ: Abszolút így van. Én kezdetektől fogva holisztikusan szemléltem, nemcsak a gyerekeket, de a hozzájuk tartozó, az őket körülvevő felnőtteket is. Így adta magát, hogyha alternatív gyógyászatban gondolkodom, akkor mit fogok tanulni, mi lesz az utam.

HVM: Amikor bemegy hozzád egy gyermek, akár úgy is, hogy már nagyon régóta ismered őt, mi az, amit megfigyelsz rajta? Van-e egy protokoll a te napi gyakorlatodban?

OÁ: Abszolút. Ahogy bejön a gyermek, akár kisebb, akár nagyobb, akár édesanyával, akár egyedül, ha régebb óta ismerem őket, fel is tűnik, ha egy kicsit másként viselkedik, más a hangulata: akár szomorkásabb, csendesebb, akár túlhangolt és egyéb tulajdonságokat mutat meg. Én azt gondolom, hogy a lelki tényezők, amiket először meglátok, - azon túl hogy nyilván figyelem a járását vagy éppen a köhögését, és a fizikai tünetei végül kiadnak egy összképet, ami nekem nagyon sokat ad, gyermekorvosként és mint homeopataként is. 

HVM: Mit tapasztaltál az elmúlt években, a gyerekeket érintő tünetek, panaszok tekintetében, meghatározható-e az a százalék, amely pszichoszomatikus jellegű?

OÁ: Én azt gondolom, hogy a gyermek egy tünetjelző. Ez most talán furcsán hangzik, de ha a gyermek nincs jól, a családban keresendő az ok. Megfigyeltem az évek során, ha valaki nagyon gyakran betegszik meg, főleg, ha ugyanabban a betegségben betegszik meg…  nekem ez nagyon jó kórjelző, mint homeopatának, de mint gyerekeket támogató embernek is és azt veszem észre, hogy a fizikai tüneteik mögött, sír a lelkük. 

HVM: Akkor is kijelenthetjük ezt, ha mindig ugyanolyan fizikai betegségről van szó? Mondjuk, mindig felsőlégúti megbetegedése van, bár az ember azt gondolná, hogy egy baktériumtörzs dolgozik benne mindig, ugyanúgy?

OÁ: Én azt gondolom, hogy igen. A klasszikus orvostudomány is beszél pszicho-neuro- endokrin tengelyről. Tehát, amikor megbetegszik a lélek és ezáltal elhangolódik az idegrendszer, akkor elhangolódik az immunrendszer is és gyakrabban betegedhetnek meg a gyerekek (is). Ez most már nemcsak a mi véleményünk, hanem a klasszikus orvostudomány is elismeri. 

HVM: Látsz egyébként valamilyen változást a gyermekek viselkedésében, mondjuk az elmúlt tíz évben? 

OÁ: Igen, tapasztalom, abszolút, főleg a kisebbeknél. Másként is nyilvánul meg náluk, mint a kamaszoknál. Ebben a felgyorsult világban az idegrendszert nagyon sok inger éri, erre persze válaszol, mert válaszolnia kell, hiszen egy élő rendszer. Én úgy szoktam fogalmazni, hogy zizegnek a gyerekeink. Nem képesek lassacskán arra, hogy megnyugodjanak, hogy elcsendesedjenek, hogy egy könyvvel a kezükben leüljenek, akik már tudnak olvasni. Ha kevés az inger, azt ők már nem viselik el. Ez nem jó tendencia, de ez a mai világ sajátja. Nem ítélkezni akarok, csak erre nagyon oda kell figyelnünk. Én azt találtam ki, hogy a szülőkkel karöltve, amennyire lehet, próbáljunk ebből kimenni és ezt szó szerint is értem: kimenni a szabadba, mert azt gondolom, hogy az az, ami igazán tudja tölteni ezeket a gyerekeket.

HVM: A kamaszokat említetted az előbb és az egy nagyon fontos jelzőtábla a te szakmaiságodban, hogy  ifjúságvédelmi képzésben is részt vettél. Miért volt fontos ez neked szakmailag?

OÁ: Azért volt fontos, mert a munkám során iskola egészségügyben is dolgozom. Ez azt jelenti, hogy abban az általános iskolában, ami a területemen van, iskolaorvosként is ott vagyok, és úgy gondolom, hogy ehhez erre a képzettségre szükség van és érdekel is. Nagyon fontos, hogy a kamaszokra oda tudjak figyelni és a szakmaiságot az ő esetükben is tudjam képviselni. 

HVM: Az iskolai pszichológusok szoktak arról beszélni, hogy mennyire feszült légkört tapasztalnak gyakran az iskolákban, hogy milyen sok gyerek mutat tüneteket, milyen sokuk van kiéhezve lelkileg. Te mit tapasztalsz ebből gyerekgyógyászként? 

OÁ: Ezt látom én is sajnos. Hetente megyek az iskolába, a védőnővel ott vagyunk az iskolai orvosi rendelőben és vizsgáljuk az osztályokat. Ahogy bejön a kamasz, már látni lehet, hogy mi van a lelkében s ha erről még beszél is nekünk, az újabb fontos infót jelent. Azt látom, hogy a nagylétszámú osztályokban, sok problémás gyerek között, a pedagógus is elvész. Megint nem minősíteni szeretnék, csak ebben a világban nagyon nehéz úgy pedagógusként létezni, hogy sok problémás gyerek között valóban segíteni tudjon. Ez közös felelőssége mind az iskolának, mind a tanerőnek, mind a szülőknek. 

HVM: Mi nyomasztja most a gyerekeket? Nézzük akkor a kamaszokat. Mi nyomasztja őket és ez milyen fizikai betegségekben nyilván meg, mit látsz?

OÁ: Azt hiszem, a bizonytalanság. Ez az, ami őket a leginkább jellemzi. Bizonytalanság a jövőben, abban, hogy mi lesz velük, hogy mit tudnak magukkal kezdeni. Lesz-e például kapcsolatuk...botorkálnak a párkapcsolatok között. Teljesen hétköznapi dolog a kamaszoknál, hogy szülőkkel konfliktusokba keverednek, vagy akár tanárokkal is, de ez még inkább fokozza a bizonytalanságérzetüket. Szülő és tanár legyen a talpán, aki azt tudja mondani, mutatni, hogy ott vagyok és támogatlak és majd visszatérsz hozzám, és ezt a fajta attitűdöt képviseli mindenben. 

HVM: 2002-ben végezted ez azt a homeopátiás képzést, amely azt hiszem, mondhatom, hogy meghatározta a pályád tovább részét. Hogyan kerültél kapcsolatba a homeopátiával?

OÁ: Ez nagyon érdekes dolog volt. Vizsgáltam ambulánsan egy kisgyereket a rendelőmben, nyáron, amikor nagyon sokfelől érkeznek az országból nyaraló gyerekek. Itt is a nagymama hozta a kicsi lányt, soha nem fogom elfelejteni, hozott magával két kis hengert, benne homeopátiás szerekkel. Azokat lerakta oda az asztalomra azzal, hogy üzeni az anyuka, ilyet kap a kisgyerek. Én csak néztem nagyokat, hogy mi ez...mondta a nagymama, hogy homeopátiás szer, BELLADONNA​​ volt az egyik, a másik talán APIS MELLIFICA​​. Vizsgáltam, vizsgáltam a gyereket és közben arra gondoltam, hogy az úgy nem lesz jó, hogy én nem ismerem azt a terápiát, amit a szülő alkalmaz. Mivel mindig kíváncsi ember voltam, elkezdtem ennek utána menni. Akitől később tanulni kezdtem a klinikai homeopátiát, dr. Zarándi Ildikó, nemsokkal később jött egy életmód fesztivál keretében előadást tartani. Ezt is valahogy a sors hozta az életembe. Elmentem, meghallgattam, és már az előadás végén odamentem hozzá megkérdezni, hogy hogyan lehet jelentkezni képzésre. Így indult.

HVM: Mi volt a képzésen a legnagyobb élmény a számodra?

OÁ: Az esetek, amiket mesélt, hogy ezekkel a kicsi golyócskákkal milyen fantasztikus eredményeket tudunk elérni, hogy milyen tüneteken tudunk szelíden segíteni, miközben nem kell a mellékhatásoktól félnünk. Így is lehet gyógyítani. Ez hatalmas élmény volt. 

HVM: Vannak-e jolly joker szerek, amelyek kapcsán azt tapasztaltad az elmúlt években, hogy szinte mindig jól alkalmazhatóak? 

OÁ: Ezek az ún. bevált indikációk: vannak bizonyos javasolt szerek a különböző kórképekben, mondjuk egy torokgyulladás esetén, akár a Belladonna, akár az Apis, meg más szerek is, amikhez bármikor lehet nyúlni. Természetesen, ahogy az ember már halad a tudományban, egyre alaposabban, egyre jobban ki tudja kérdezni a beteget és egyre megbízhatóbb és egyre, úgymond similébb, azaz hasonló szereket tud adni, ami még jobban tud hatni. 

HVM: A legtöbb homeopata orvos szeret kísérletezni, gondolom, ezzel te magad is így vagy. 

OÁ: Igen, volt úgy, hogy utána néztem szereknek, amiket nem is szoktunk használni abban a tünetcsoportban vagy kórképben de valamit mégis találtam leírásban, amely szerint lehet alkalmazni. Ha beválik, akkor nagyon örülök, az egy heuréka élmény. Persze elmondom a homeopata ismerősöknek, barátoknak, kollégáknak és ugyanígy a másik oldalról is, ha hallok valamilyen szerről egy kollégától, hogy ő ezt meg ezt alkalmazta, azt meg én építem be a saját praxisomba. 

HVM: Volt-e olyan homeopátiás szer, ami kicsit marginalizálódott, mert nincs benne a mainstream szerek csoportjában, de neked valamiért mégis tetszik? 

OÁ: Igen, és saját részre használtam. Úgy hívják, hogy Heloderma. Ez egy nagyon kis szer és a tünet, amit egy rövid leírásban egyáltalán találtam róla, annyi, hogy a személy nagyon fázós, szinte jegesnek érzi a testrészeit. Ilyen esetekben lehet használni és volt az én életemben is egy periódus, amikor ez a szer nekem nagyon jó volt. Azóta sem használtam, mert nem kellett, de ez nagyon megmaradt bennem, hogy lám-lám egy picike kis szer, amit nagyon sokan nem is ismernek, mekkora segítséget tud jelenteni. 

HVM: 2005 óta oktatod is a homeopátiát laikusoknak és szakai körökben is. Nagyon érdekel, hogy egy képzésen mit kérdez tőled egy laikus és mi az, amit a kollégák először feltesznek kérdésként?

OÁ: A laikusokkal kezdem, mert én főleg kismama klubokban szoktam előadást tartani meg védőnőknek. Ők a mindennapokra koncentrálnak, ahogyan már említettem a jól bevált indikációkra, pl. mit lehet adni a lázas kisbabának, mit lehet adni a hasfájásra; az adagolás az, ami még nagyon érdekli az anyukákat vagy lehet-e más gyógyszerek mellé és ha igen, hogyan kell alkalmazni a szereket. Ők főleg ilyeneket szoktak kérdezni; a kollégák pedig azt, hogy a napi gyakorlatba hogyan lehet ezt beépíteni, mennyire lehet gyorsan használni a szereket; hogyan lehet úgy kikérdezni alaposan a beteget, hogy ne nyúljon el a rendelési idő, de mégis tudjunk neki valamilyen akut problémára megoldást találni homeopátiás szerrel. 

HVM: Mik a kisbaba-kismama szerek, amiket a legtöbb anyuka imád használni? 

OÁ: Amit már említettem, a BELLADONNA​​, amit lázas betegnél, vagy torokgyulladásnál is jól lehet használni; az APIS MELLIFICA​ ​a csípések kapcsán és a duzzanattal járó torokgyulladásnál és a hasfájós csecsemők jolly joker szere a COLOCYNTHIS​​ és a MAGNESIA PHOSPHORICA​​. Ezeket nagyon szeretik az anyukák. Szoptatáskor, ha kevés a tej, az URTICA URENS​ jó szolgálatot tesz. A babáknál nagyon sok a bőrprobléma és ezeknek a panaszoknak a nagy részét le szokta fedni a CALCIUM CARBONICUM /CALCAREA CARBONICA​​. 

HVM: Nagyon sokszor babákról, kisgyerekekről beszélünk, ha homeopátiáról van szó, de ahogyan ez már kiderült, te kamaszokkal is aktívan foglalkozol. Mik azok a szerek, amelyek akár testi, akár lelki szinten segíthetnek a tinédzsereknek. 

OÁ: Nagyon sok probléma megoldható hasonló szerekkel, gondolok itt pl. az aknés gondokra. Még a fiúk is hajlandóak eljönni rendelésre, hogy ebben segítsünk nekik. Sokat használnom a JABORANDI​​-t a SELENIUM​​-ot, a SULFUR IODATUM​​-ot, a menstruációs szerek közül a SABINA​​-t, a PHOSPHORUS​​-t , és görcsoldásra a MAGNESIA PHOSPHORICA​​-t  görcsoldásra. Akiknél hosszabb ideje tart a probléma vagy komolyabb a gond, ott alkati szereket is be kell vetni és csak teljes, részletes kikérdezés után kapják meg ezeket a szereket. S persze, a kamaszpanasz, hogy fáradtak, ingerültek, vizsgáznak stb. erre is szoktam adni szert, pl. Ginko bilobát az érettségizőknek, alacsony higításban;  ha meg nagyon kimerültek, mindenképpen érdemes nekik adni valamilyen savszert, pl. ACIDUM PHOSPHORICUM​​-ot, KALIUM PHOSPHORICUM​​-ot. Ezek nagyon jók, beváltak a kamaszoknál. 

HVM: A szorongásról is beszéljünk, mert az részben hormonális változásokkal is jön, meg életkori sajátosság is. Szorongásra van-e bevált szered kamaszoknak? 

OÁ: Ha a szorongás, azaz a pszichés tünet létrejön, ott már érdemes alkati szert adni. Lehet kiegészítő szert adni, de az nem fog csak magában működni. Ha erre nem hajlandó a kamasz, mert hát legyünk őszinték, nemcsak a szülőkkel nem tud kijönni, adott esetben az orvossal sem, akkor nyúlok komplexekhez. A fáradtságot szoktam kezelni a savszerekkel, azaz foszfor tartalmú készítményekkel, de lehet, hogy valaki GELSEMIUM SEMPERVIRENS​​-et  igényel, valaki más meg LYCOPODIUM CLAVATUM​​-ot. Nagyon széles a tárház, tehát nem tudok egyet-egyet könnyen kiemelni, ezért fontos, hogy nagyon ki kell kérdezni. Ha hajlandó rá a kamasz. Nekem az vált be, hogy ha nem a rendelésen beszéljük meg, akkor küldözgessen nekem gondolatokat pl. emailben és akkor összeáll a kép. Vagy elhívom még egy ülésre, ha van kedve. Különleges bánásmód és kapcsolatfelvétel kell náluk, ez biztos. 

HVM: S ehhez szorosan kapcsolódik az a képzés is, amelyben most részt veszel, ez a komplex integratív gyermekterapeuta képzés. Milyen elemekből, panelekből áll össze egy ilyen típusú képzés? 

OÁ: Pontosan azért tetszett meg, mert nem egy kikérdezős, analitikus szemléletet képvisel ez a képzés, ez a módszertani egyveleg, hanem mindenféle, gyerekeket nagyon is érdeklő elemeket tartalmaz, mint pl. a meseterápia. Nagyon izgalmas, amikor le lehet játszatni velük valamit dramatikus elemekkel, és azzal tudnak gyógyulni. Szintén izgalmas az állatasszisztált terápia; volt ilyen hétvégénk, amikor kutyákkal, sőt macskákkal dolgoztunk és kiderült, hogy milyen sokat jelenthet a probléma feltárása kapcsán. Nem is gondoltam volna. Ezenkívül, van analitikus része és nekem nagyon tetszett még a KIPP, amikor katatív imaginációs módszerrel dolgozunk: egy relaxált állapotban adunk egy képet és elvezetjük a gyereket a megfelelő irányba. Ehhez nagyobb gyerek kell, nyolc, de inkább tíz év fölött, hiszen ő már tud imaginálni, asszociálni. Az ő képei alapján tudunk következtetéseket levonni, hogy mi van a lelkében. Nagyon izgalmas a képzés.

HVM: A pszichodráma képzés is ennek a része; neked orvosként mi volt ebben a legmeglepőbb?

OÁ: Én már korábban is játszottam pszichodrámában, így nem volt újdonság. Most vagyok a vége felé a 250 órámnak, ami egy nagyon sajátos csoportélmény. Saját magamnak is sok felismerést hozott, s ami meglep, hogy nagyon sokat tanultam a többiek játékából is. Amikor nem jutottam játékhoz, mert ezek 9-5ig tartó képzési napok és 3-4 játék fér bele, érdekes volt, hogy elvittem magammal egy témát és bár nem kerültem sorra, de a többiek hasonló témát hoztak és gyakorlatilag lejátszották a játékomat. Én is fejlődtem így. 

HVM: Házi gyermekorvosként, homeopataként és gyermekterapeutaként, hogyan tudod kombinálni ezt a három nagyon markáns területet? 

OÁ: Most is kombinálom már, mert azok az elméleti alapok, amik a képzés elején voltak (most már második éve tanulom) azokat már be tudtam építeni a gyakorlatba. Ott van pl. az enurézis. Kérdése, amikor bepisil a gyermek, bár már szobatiszta volt, de visszaesik és éjszakai vagy nappali bepisilővé válik. Eddig tanultam erről nefrológiából, pszichológiából, aztán tanultam homeopátiás szempontból felismerni a lelki tüneteket, majd ehhez jött a képzés során az idegrendszeri és egyéb, pszichés magyarázat, amivel megint egy kicsit másként tekintek rá: családi konstellációban látom meg. Visszatérek a kezdőmondatomhoz, hogy a gyerek a tünetképző. Ezt a tünetet kell megérteni, hogy a családban ennek miért van jelentősége és a gyermek miért hozza ezt a tünetet. Tehát, már most nagyon jól tudom használni és később még inkább fogom. Ehhez jönnek még a mozgásterápiák pl. a TSMT. Nagyon érdekelnek minden, ami az idegrendszer fejlődése és a habilitáció, azaz nem az elveszett képességek, hanem az éretlenség miatt még ki nem alakult képességek fejlesztése. Óriási szerepe van a mozgásterápiának a picik fejlesztésében és később az iskolaelőkészítésben. 

*HVM: Háver-Varga Marianna

**O.Á: Dr. Orosz Ágnes