Hónap orvosa

Dr. Orosz Ágnes házi gyermekorvos

HVM: Folytatjuk sorozatunkat, amelyben a homeopátiával régóta foglalkozó, a homeopátiával komoly tapasztalatokat szerzett orvosokkal beszélgetünk.


Mai vendégem dr. Orosz Ágnes házi gyermekorvos. Mielőtt a homeopátiával kapcsolatos praxisodat, tapasztalataidat megbeszéljük, mindenképpen fontosnak tartom megkérdezni tőled, hogy mikor és miért fogalmazódott meg benned, hogy gyerekekkel szeretnél foglalkozni? Volt-e más terv is a fejedben, akár orvosként, akár más területen?

OÁ: Az az igazság, hogy a vektorok egy irányba mutattak, mert édesanyám óvónő, illetve, a szakdolgozatomat a szolnoki gyerekosztályon írtam Pintér professzor úr segítségével. Ezután, azt kell, hogy mondjam, egyenes út vezetett a szolnoki gyerekosztályra. Nem volt kérdés a számomra, hogy ide vagy máshova menjek-e. A házi gyermekorvoslásnak is nagy húzóereje volt, a gyakorlatok idején, amikor bekerültem a gyermekorvosi körzeti gyakorlatra, nagyon jól éreztem magam. Megismerkedtem az ottani teammel, az asszisztenssel és a védőnővel és megértettem, hogy itt a gyerekeket nagyon jól meg lehet ismerni 0-18 éves korig, úgyhogy nekem ott eldőlt, hogy mi szeretnék lenni. 

HVM: Amikor megszületik egy kisbaba, és felveszed a kapcsolatot a szülőkkel, meglátogatod a családot, nyilván kialakul egyfajta bizalmi kapcsolat. Ilyenkor mi az, amit gyermekorvosként még nézel, a gyermek testi, lelki állapotán túl? Mik azok az információk, amik neked fontosak?

OÁ: Egyetértek, kapcsolódni tudok hozzád abban, hogy fontos megfigyelni a testi, lelki állapotot, de a családi konstellációt, a családi dinamikát is: hol laknak, hogyan élnek, él együtt a család, hogyan viselkednek és hogy ebben a közegben ez a kisbaba hogy él, hogy mozog, hogy szemlélődik vagy éppen nem szemlélődik. Nagyon sok mindent meg lehet figyelni és ebből is indult az én homeopátiás képzésem, mert én ezeket alapvetően megfigyeltem a családoknál.  

HVM: Tehát egymásra hat minden az életedben, minden képzés, amit elvégzel, újabb és újabb adalékokat tesz hozzá, az ezek szerint, vizsgálódó típusú alaptermészetedhez….

OÁ: Abszolút így van. Én kezdetektől fogva holisztikusan szemléltem, nemcsak a gyerekeket, de a hozzájuk tartozó, az őket körülvevő felnőtteket is. Így adta magát, hogyha alternatív gyógyászatban gondolkodom, akkor mit fogok tanulni, mi lesz az utam.

HVM: Amikor bemegy hozzád egy gyermek, akár úgy is, hogy már nagyon régóta ismered őt, mi az, amit megfigyelsz rajta? Van-e egy protokoll a te napi gyakorlatodban?

OÁ: Abszolút. Ahogy bejön a gyermek, akár kisebb, akár nagyobb, akár édesanyával, akár egyedül, ha régebb óta ismerem őket, fel is tűnik, ha egy kicsit másként viselkedik, más a hangulata: akár szomorkásabb, csendesebb, akár túlhangolt és egyéb tulajdonságokat mutat meg. Én azt gondolom, hogy a lelki tényezők, amiket először meglátok, - azon túl hogy nyilván figyelem a járását vagy éppen a köhögését, és a fizikai tünetei végül kiadnak egy összképet, ami nekem nagyon sokat ad, gyermekorvosként és mint homeopataként is. 

HVM: Mit tapasztaltál az elmúlt években, a gyerekeket érintő tünetek, panaszok tekintetében, meghatározható-e az a százalék, amely pszichoszomatikus jellegű?

OÁ: Én azt gondolom, hogy a gyermek egy tünetjelző. Ez most talán furcsán hangzik, de ha a gyermek nincs jól, a családban keresendő az ok. Megfigyeltem az évek során, ha valaki nagyon gyakran betegszik meg, főleg, ha ugyanabban a betegségben betegszik meg…  nekem ez nagyon jó kórjelző, mint homeopatának, de mint gyerekeket támogató embernek is és azt veszem észre, hogy a fizikai tüneteik mögött, sír a lelkük. 

HVM: Akkor is kijelenthetjük ezt, ha mindig ugyanolyan fizikai betegségről van szó? Mondjuk, mindig felsőlégúti megbetegedése van, bár az ember azt gondolná, hogy egy baktériumtörzs dolgozik benne mindig, ugyanúgy?

OÁ: Én azt gondolom, hogy igen. A klasszikus orvostudomány is beszél pszicho-neuro- endokrin tengelyről. Tehát, amikor megbetegszik a lélek és ezáltal elhangolódik az idegrendszer, akkor elhangolódik az immunrendszer is és gyakrabban betegedhetnek meg a gyerekek (is). Ez most már nemcsak a mi véleményünk, hanem a klasszikus orvostudomány is elismeri. 

HVM: Látsz egyébként valamilyen változást a gyermekek viselkedésében, mondjuk az elmúlt tíz évben? 

OÁ: Igen, tapasztalom, abszolút, főleg a kisebbeknél. Másként is nyilvánul meg náluk, mint a kamaszoknál. Ebben a felgyorsult világban az idegrendszert nagyon sok inger éri, erre persze válaszol, mert válaszolnia kell, hiszen egy élő rendszer. Én úgy szoktam fogalmazni, hogy zizegnek a gyerekeink. Nem képesek lassacskán arra, hogy megnyugodjanak, hogy elcsendesedjenek, hogy egy könyvvel a kezükben leüljenek, akik már tudnak olvasni. Ha kevés az inger, azt ők már nem viselik el. Ez nem jó tendencia, de ez a mai világ sajátja. Nem ítélkezni akarok, csak erre nagyon oda kell figyelnünk. Én azt találtam ki, hogy a szülőkkel karöltve, amennyire lehet, próbáljunk ebből kimenni és ezt szó szerint is értem: kimenni a szabadba, mert azt gondolom, hogy az az, ami igazán tudja tölteni ezeket a gyerekeket.

HVM: A kamaszokat említetted az előbb és az egy nagyon fontos jelzőtábla a te szakmaiságodban, hogy  ifjúságvédelmi képzésben is részt vettél. Miért volt fontos ez neked szakmailag?

OÁ: Azért volt fontos, mert a munkám során iskola egészségügyben is dolgozom. Ez azt jelenti, hogy abban az általános iskolában, ami a területemen van, iskolaorvosként is ott vagyok, és úgy gondolom, hogy ehhez erre a képzettségre szükség van és érdekel is. Nagyon fontos, hogy a kamaszokra oda tudjak figyelni és a szakmaiságot az ő esetükben is tudjam képviselni. 

HVM: Az iskolai pszichológusok szoktak arról beszélni, hogy mennyire feszült légkört tapasztalnak gyakran az iskolákban, hogy milyen sok gyerek mutat tüneteket, milyen sokuk van kiéhezve lelkileg. Te mit tapasztalsz ebből gyerekgyógyászként? 

OÁ: Ezt látom én is sajnos. Hetente megyek az iskolába, a védőnővel ott vagyunk az iskolai orvosi rendelőben és vizsgáljuk az osztályokat. Ahogy bejön a kamasz, már látni lehet, hogy mi van a lelkében s ha erről még beszél is nekünk, az újabb fontos infót jelent. Azt látom, hogy a nagylétszámú osztályokban, sok problémás gyerek között, a pedagógus is elvész. Megint nem minősíteni szeretnék, csak ebben a világban nagyon nehéz úgy pedagógusként létezni, hogy sok problémás gyerek között valóban segíteni tudjon. Ez közös felelőssége mind az iskolának, mind a tanerőnek, mind a szülőknek. 

HVM: Mi nyomasztja most a gyerekeket? Nézzük akkor a kamaszokat. Mi nyomasztja őket és ez milyen fizikai betegségekben nyilván meg, mit látsz?

OÁ: Azt hiszem, a bizonytalanság. Ez az, ami őket a leginkább jellemzi. Bizonytalanság a jövőben, abban, hogy mi lesz velük, hogy mit tudnak magukkal kezdeni. Lesz-e például kapcsolatuk...botorkálnak a párkapcsolatok között. Teljesen hétköznapi dolog a kamaszoknál, hogy szülőkkel konfliktusokba keverednek, vagy akár tanárokkal is, de ez még inkább fokozza a bizonytalanságérzetüket. Szülő és tanár legyen a talpán, aki azt tudja mondani, mutatni, hogy ott vagyok és támogatlak és majd visszatérsz hozzám, és ezt a fajta attitűdöt képviseli mindenben. 

HVM: 2002-ben végezted ez azt a homeopátiás képzést, amely azt hiszem, mondhatom, hogy meghatározta a pályád tovább részét. Hogyan kerültél kapcsolatba a homeopátiával?

OÁ: Ez nagyon érdekes dolog volt. Vizsgáltam ambulánsan egy kisgyereket a rendelőmben, nyáron, amikor nagyon sokfelől érkeznek az országból nyaraló gyerekek. Itt is a nagymama hozta a kicsi lányt, soha nem fogom elfelejteni, hozott magával két kis hengert, benne homeopátiás szerekkel. Azokat lerakta oda az asztalomra azzal, hogy üzeni az anyuka, ilyet kap a kisgyerek. Én csak néztem nagyokat, hogy mi ez...mondta a nagymama, hogy homeopátiás szer, BELLADONNA​​ volt az egyik, a másik talán APIS MELLIFICA​​. Vizsgáltam, vizsgáltam a gyereket és közben arra gondoltam, hogy az úgy nem lesz jó, hogy én nem ismerem azt a terápiát, amit a szülő alkalmaz. Mivel mindig kíváncsi ember voltam, elkezdtem ennek utána menni. Akitől később tanulni kezdtem a klinikai homeopátiát, dr. Zarándi Ildikó, nemsokkal később jött egy életmód fesztivál keretében előadást tartani. Ezt is valahogy a sors hozta az életembe. Elmentem, meghallgattam, és már az előadás végén odamentem hozzá megkérdezni, hogy hogyan lehet jelentkezni képzésre. Így indult.

HVM: Mi volt a képzésen a legnagyobb élmény a számodra?

OÁ: Az esetek, amiket mesélt, hogy ezekkel a kicsi golyócskákkal milyen fantasztikus eredményeket tudunk elérni, hogy milyen tüneteken tudunk szelíden segíteni, miközben nem kell a mellékhatásoktól félnünk. Így is lehet gyógyítani. Ez hatalmas élmény volt. 

HVM: Vannak-e jolly joker szerek, amelyek kapcsán azt tapasztaltad az elmúlt években, hogy szinte mindig jól alkalmazhatóak? 

OÁ: Ezek az ún. bevált indikációk: vannak bizonyos javasolt szerek a különböző kórképekben, mondjuk egy torokgyulladás esetén, akár a Belladonna, akár az Apis, meg más szerek is, amikhez bármikor lehet nyúlni. Természetesen, ahogy az ember már halad a tudományban, egyre alaposabban, egyre jobban ki tudja kérdezni a beteget és egyre megbízhatóbb és egyre, úgymond similébb, azaz hasonló szereket tud adni, ami még jobban tud hatni. 

HVM: A legtöbb homeopata orvos szeret kísérletezni, gondolom, ezzel te magad is így vagy. 

OÁ: Igen, volt úgy, hogy utána néztem szereknek, amiket nem is szoktunk használni abban a tünetcsoportban vagy kórképben de valamit mégis találtam leírásban, amely szerint lehet alkalmazni. Ha beválik, akkor nagyon örülök, az egy heuréka élmény. Persze elmondom a homeopata ismerősöknek, barátoknak, kollégáknak és ugyanígy a másik oldalról is, ha hallok valamilyen szerről egy kollégától, hogy ő ezt meg ezt alkalmazta, azt meg én építem be a saját praxisomba. 

HVM: Volt-e olyan homeopátiás szer, ami kicsit marginalizálódott, mert nincs benne a mainstream szerek csoportjában, de neked valamiért mégis tetszik? 

OÁ: Igen, és saját részre használtam. Úgy hívják, hogy Heloderma. Ez egy nagyon kis szer és a tünet, amit egy rövid leírásban egyáltalán találtam róla, annyi, hogy a személy nagyon fázós, szinte jegesnek érzi a testrészeit. Ilyen esetekben lehet használni és volt az én életemben is egy periódus, amikor ez a szer nekem nagyon jó volt. Azóta sem használtam, mert nem kellett, de ez nagyon megmaradt bennem, hogy lám-lám egy picike kis szer, amit nagyon sokan nem is ismernek, mekkora segítséget tud jelenteni. 

HVM: 2005 óta oktatod is a homeopátiát laikusoknak és szakai körökben is. Nagyon érdekel, hogy egy képzésen mit kérdez tőled egy laikus és mi az, amit a kollégák először feltesznek kérdésként?

OÁ: A laikusokkal kezdem, mert én főleg kismama klubokban szoktam előadást tartani meg védőnőknek. Ők a mindennapokra koncentrálnak, ahogyan már említettem a jól bevált indikációkra, pl. mit lehet adni a lázas kisbabának, mit lehet adni a hasfájásra; az adagolás az, ami még nagyon érdekli az anyukákat vagy lehet-e más gyógyszerek mellé és ha igen, hogyan kell alkalmazni a szereket. Ők főleg ilyeneket szoktak kérdezni; a kollégák pedig azt, hogy a napi gyakorlatba hogyan lehet ezt beépíteni, mennyire lehet gyorsan használni a szereket; hogyan lehet úgy kikérdezni alaposan a beteget, hogy ne nyúljon el a rendelési idő, de mégis tudjunk neki valamilyen akut problémára megoldást találni homeopátiás szerrel. 

HVM: Mik a kisbaba-kismama szerek, amiket a legtöbb anyuka imád használni? 

OÁ: Amit már említettem, a BELLADONNA​​, amit lázas betegnél, vagy torokgyulladásnál is jól lehet használni; az APIS MELLIFICA​ ​a csípések kapcsán és a duzzanattal járó torokgyulladásnál és a hasfájós csecsemők jolly joker szere a COLOCYNTHIS​​ és a MAGNESIA PHOSPHORICA​​. Ezeket nagyon szeretik az anyukák. Szoptatáskor, ha kevés a tej, az URTICA URENS​ jó szolgálatot tesz. A babáknál nagyon sok a bőrprobléma és ezeknek a panaszoknak a nagy részét le szokta fedni a CALCIUM CARBONICUM /CALCAREA CARBONICA​​. 

HVM: Nagyon sokszor babákról, kisgyerekekről beszélünk, ha homeopátiáról van szó, de ahogyan ez már kiderült, te kamaszokkal is aktívan foglalkozol. Mik azok a szerek, amelyek akár testi, akár lelki szinten segíthetnek a tinédzsereknek. 

OÁ: Nagyon sok probléma megoldható hasonló szerekkel, gondolok itt pl. az aknés gondokra. Még a fiúk is hajlandóak eljönni rendelésre, hogy ebben segítsünk nekik. Sokat használnom a JABORANDI​​-t a SELENIUM​​-ot, a SULFUR IODATUM​​-ot, a menstruációs szerek közül a SABINA​​-t, a PHOSPHORUS​​-t , és görcsoldásra a MAGNESIA PHOSPHORICA​​-t  görcsoldásra. Akiknél hosszabb ideje tart a probléma vagy komolyabb a gond, ott alkati szereket is be kell vetni és csak teljes, részletes kikérdezés után kapják meg ezeket a szereket. S persze, a kamaszpanasz, hogy fáradtak, ingerültek, vizsgáznak stb. erre is szoktam adni szert, pl. Ginko bilobát az érettségizőknek, alacsony higításban;  ha meg nagyon kimerültek, mindenképpen érdemes nekik adni valamilyen savszert, pl. ACIDUM PHOSPHORICUM​​-ot, KALIUM PHOSPHORICUM​​-ot. Ezek nagyon jók, beváltak a kamaszoknál. 

HVM: A szorongásról is beszéljünk, mert az részben hormonális változásokkal is jön, meg életkori sajátosság is. Szorongásra van-e bevált szered kamaszoknak? 

OÁ: Ha a szorongás, azaz a pszichés tünet létrejön, ott már érdemes alkati szert adni. Lehet kiegészítő szert adni, de az nem fog csak magában működni. Ha erre nem hajlandó a kamasz, mert hát legyünk őszinték, nemcsak a szülőkkel nem tud kijönni, adott esetben az orvossal sem, akkor nyúlok komplexekhez. A fáradtságot szoktam kezelni a savszerekkel, azaz foszfor tartalmú készítményekkel, de lehet, hogy valaki GELSEMIUM SEMPERVIRENS​​-et  igényel, valaki más meg LYCOPODIUM CLAVATUM​​-ot. Nagyon széles a tárház, tehát nem tudok egyet-egyet könnyen kiemelni, ezért fontos, hogy nagyon ki kell kérdezni. Ha hajlandó rá a kamasz. Nekem az vált be, hogy ha nem a rendelésen beszéljük meg, akkor küldözgessen nekem gondolatokat pl. emailben és akkor összeáll a kép. Vagy elhívom még egy ülésre, ha van kedve. Különleges bánásmód és kapcsolatfelvétel kell náluk, ez biztos. 

HVM: S ehhez szorosan kapcsolódik az a képzés is, amelyben most részt veszel, ez a komplex integratív gyermekterapeuta képzés. Milyen elemekből, panelekből áll össze egy ilyen típusú képzés? 

OÁ: Pontosan azért tetszett meg, mert nem egy kikérdezős, analitikus szemléletet képvisel ez a képzés, ez a módszertani egyveleg, hanem mindenféle, gyerekeket nagyon is érdeklő elemeket tartalmaz, mint pl. a meseterápia. Nagyon izgalmas, amikor le lehet játszatni velük valamit dramatikus elemekkel, és azzal tudnak gyógyulni. Szintén izgalmas az állatasszisztált terápia; volt ilyen hétvégénk, amikor kutyákkal, sőt macskákkal dolgoztunk és kiderült, hogy milyen sokat jelenthet a probléma feltárása kapcsán. Nem is gondoltam volna. Ezenkívül, van analitikus része és nekem nagyon tetszett még a KIPP, amikor katatív imaginációs módszerrel dolgozunk: egy relaxált állapotban adunk egy képet és elvezetjük a gyereket a megfelelő irányba. Ehhez nagyobb gyerek kell, nyolc, de inkább tíz év fölött, hiszen ő már tud imaginálni, asszociálni. Az ő képei alapján tudunk következtetéseket levonni, hogy mi van a lelkében. Nagyon izgalmas a képzés.

HVM: A pszichodráma képzés is ennek a része; neked orvosként mi volt ebben a legmeglepőbb?

OÁ: Én már korábban is játszottam pszichodrámában, így nem volt újdonság. Most vagyok a vége felé a 250 órámnak, ami egy nagyon sajátos csoportélmény. Saját magamnak is sok felismerést hozott, s ami meglep, hogy nagyon sokat tanultam a többiek játékából is. Amikor nem jutottam játékhoz, mert ezek 9-5ig tartó képzési napok és 3-4 játék fér bele, érdekes volt, hogy elvittem magammal egy témát és bár nem kerültem sorra, de a többiek hasonló témát hoztak és gyakorlatilag lejátszották a játékomat. Én is fejlődtem így. 

HVM: Házi gyermekorvosként, homeopataként és gyermekterapeutaként, hogyan tudod kombinálni ezt a három nagyon markáns területet? 

OÁ: Most is kombinálom már, mert azok az elméleti alapok, amik a képzés elején voltak (most már második éve tanulom) azokat már be tudtam építeni a gyakorlatba. Ott van pl. az enurézis. Kérdése, amikor bepisil a gyermek, bár már szobatiszta volt, de visszaesik és éjszakai vagy nappali bepisilővé válik. Eddig tanultam erről nefrológiából, pszichológiából, aztán tanultam homeopátiás szempontból felismerni a lelki tüneteket, majd ehhez jött a képzés során az idegrendszeri és egyéb, pszichés magyarázat, amivel megint egy kicsit másként tekintek rá: családi konstellációban látom meg. Visszatérek a kezdőmondatomhoz, hogy a gyerek a tünetképző. Ezt a tünetet kell megérteni, hogy a családban ennek miért van jelentősége és a gyermek miért hozza ezt a tünetet. Tehát, már most nagyon jól tudom használni és később még inkább fogom. Ehhez jönnek még a mozgásterápiák pl. a TSMT. Nagyon érdekelnek minden, ami az idegrendszer fejlődése és a habilitáció, azaz nem az elveszett képességek, hanem az éretlenség miatt még ki nem alakult képességek fejlesztése. Óriási szerepe van a mozgásterápiának a picik fejlesztésében és később az iskolaelőkészítésben. 

*HVM: Háver-Varga Marianna

**O.Á: Dr. Orosz Ágnes

    AJÁNLOTT E-KÖNYVEK ÉS TEMATIKUS KÁRTYÁK
    • letöltöm

      Stressz, pánik és alvászavar kezelése homeopátiával e-könyv

      tovább
    • letöltöm

      Balesetek, sérülések kezelése homeopátiával e-könyv

      tovább
    • letöltöm

      Stressz, álmatlanság, vizsgadrukk homeopátiás kezelése

      tovább
    Maradt még kérdésed?

    Ha valamire nem találtad a választ, tedd fel a kérdésed szakértőnknek! Kérdésed elküldése előtt kérjük, vedd figyelembe, hogy a válaszok nyilvánosan jelennek meg. Ha a problémád bizalmas jellegű, inkább az orvoslistánkban keress egy szakértőt, akivel személyesen konzultálhatsz. Nincs lehetőségünk magán e-mail címekre történő válaszadásra és telefonos konzultációra sem.

    Szakértőinknek új kérdést csak regisztrált látogatóink tehetnek fel. Ha még nem regisztráltál oldalunkon, kattints ide! Ha már regisztráltál korábban, akkor lépj be.

    homeopátiás orvost keresek
    A www.homeopatia.info.hu oldalán található információk, szolgáltatások nem helyettesíthetik szakember véleményét, ezért kérjük minden esetben forduljon szakorvoshoz!
    homeopátia.info © 2020