De még mielőtt ezeket a leágazásokat vagy összekapcsolódásokat megnézzük, beszéljünk arról, hogy az, hogy orvos lett, azon belül gyermekgyógyászattal kezdett foglalkozni, mennyire volt egy erős elhatározás, egy tudatos döntés az Ön részéről. Volt-e olyan benyomás vagy történés az életében, amely ezt a döntést elősegítette?
SI: Elhatározott voltam, de hogy mennyire tudatos... arról azt gondolom, hogy valami más, felsőbb erők vezéreltek. Az elhatározásom onnan fakadhatott, hogy kicsi gyerek koromban, ami az óvodás koromat jelenti, meglehetősen sokat betegeskedtem. Voltak ebben kórházi kezelések, műtétek is. Szegeden születtem de Röszkén nevelkedtem, ez volt a szülőfalum. Egy nagy egyetemi város közelében éltem, és ez mintha meghatározta volna az életutamat. Tehát, egyrészt ezek a gyermekkori élmények, másrészt, hogy középiskolába Szegeden az egyik legjobb gimnáziumba járhattam, ahonnan, mondhatni, egyenes út vezetett az egyetem felé. Soha életemben semmi más nem akartam lenni, mint orvos. Amikor pedig elkezdtem az egyetemi tanulmányaimat, az első pillanattól a gyermekgyógyászat iránt érdeklődtem. Ez egyértelmű volt számomra.
HVM: Az orvostársadalmon belül, ha fogalmazhatok így, nagyon különleges kasztnak számít a gyermekgyógyászok csoportja. Általában ők azok az orvosok a szülők, nagyszülők, gyerekek visszajelzése alapján, akikkel a személyes kontaktus, a kapcsolatfelvétel egészen más, mint amit felnőttként egy rendelőben megszokhattunk. Minden egyes gyermekorvosnak van egy specialitása, ami csak őt jellemzi. Az Ön specialitása mi, akár Ön szerint, akár a páciensek visszajelzése alapján?
SI: Én azt gondolom, nyitottabb vagyok más területek, gyógyító módszerek felé, mint a kollégáim. Mindig is érdekelt sok minden, ami a szakmám szűkebben értelmezett területén kívül esik. Amikor már jó néhány éve dolgoztam már ezen a területen, leszakvizsgáztam, éppen abban az időszakban kezdődött el Magyarországon, hogy az alapellátást, gyermekgyógyászat vonatkozásában szakorvosokkal oldották meg, és így a nagyvárosokban és kisebb városokban, majd később falvakban is, mi szakorvosok mentünk ki az alapellátásba. Ez egy olyan viszony lehetőségét teremtette meg, amivel egészen közel kerültünk a családok életéhez. Egy sokkal szorosabb, intimebb kapcsolat tudott így megvalósulni, mint a szakellátás, vagy az intézeti ellátás területén, bár azt kell mondanom, a gyerekgyógyász alapvetően így működik. Ezt látom a kollégák körében mindenhol. Amikor az ember gyerekgyógyászként gondolkodik, akkor nagyon fontos számára az, hogy ne csak a pillanatnyi helyzetet lássa: azt, hogy ebből- abból a problémából kihozom, úgymond, segítem meggyógyulni a gyereket, hanem hogy minél jobb, minél teljesebb legyen az élete. Ne essen vissza, ne legyen újra és újra beteg, és azokra a területekre is találjak valahogy megoldást, ahol a saját, szűkebb szakmám területén nem sikerült. Ez indított el engem, ha nem is teljesen tudatosan. De véletlenek ugye - a mi köreinkben legalábbis azt gondoljuk - nincsenek. Mindig hozott hozzám olyan dolgokat, lehetőségeket az életem, a munkám, a tevékenységem, ami tovább vitt ezekbe az irányokba.
HVM: A gyermekgyógyászok egy része nagyon nyitott a szelíd gyógymódokra, a szelíd terápiákra, talán pont azért, mert a gyerekek egyrészt nagyon jól reagálnak ezekre, másrészt pedig, sokkal egyszerűbben ki lehet építeni ezeket a gyógyulási útvonalakat náluk. A gyermekgyógyászok másik része azonban meglehetősen konzervatívan szemléli ezeket a lehetőségeket. Ön hogyan került kapcsolatba a természetgyógyászattal?
SI: Ez a rendszerváltás környékén történt, amikor már jó néhány éve dolgoztam én is a saját hivatásom területén. Akkor nyíltak meg jobban azok a lehetőségek, amik aztán hívtak, vonzottak bennünket, már aki ugye nyitott volt erre. Nekem párhuzamosan jelent meg az életemben a homeopátia és a böjt. A homeopátia úgy, hogy a kilencvenes évek elején, egy anyatejes világnapon, ahol meghívottként vettem részt, hallottam dr. Kürti Katalin előadását, ami a homeopátiáról szólt. Nekem ez teljes újdonságként hatott és annyira felkeltette az érdeklődésemet, hogy megkérdeztem őt az előadás végén, hogyan lehet ehhez hozzáférni, többet tudni, tanulni róla. Mondta, hogy ősszel indul a Magyar Homeopata Orvosi Egyesület égisze alatt az orvosképzés, ha gondolom, jelentkezzek oda. Így is történt, ezen az első hároméves alapképzésen rögtön részt is vettem és elindultam ebbe az irányba. A böjt pedig úgy jött az életembe, hogy olvastam egy cikket egy természetgyógyászati magazinban erről és az szintén nagyon megfogott. Elkezdtem szépen megvalósítani a magam elgondolása alapján. Böjtölni kezdtem és ez így ment éveken keresztül. Gyűltek a tapasztalataim, s jó és nehézségeket jelentő dolgok egyaránt voltak köztük. Majd, amikor olyan helyzetbe kerültem, hogy a saját házunkban, ami vendégházként kezdett működni, ki tudtam próbálni egy csoportos böjtöt a Káli-medencében, s akkor az újabb erőteljes hatást gyakorolt rám. Megtapasztalhattam, milyen az, amikor nem munka mellett, hanem elvonultan, megadva a módját egy hétig böjtöl az ember megtervezett körülmények között. Ez olyan hatással volt rám, hogy elindított a böjtvezető irány felé, pontosabban a csoportos böjt irányába, amit aztán böjtvezetőként kezdtem el szervezni. A mai napig is foglalkozom ezzel, a gyermekgyógyászi hivatásom mellett.
HVM: Azt hiszem, a legtöbben, akik még nem próbáltuk a böjtöt, vagy nem orvosi felügyelet mellett, nem is igazán tudjuk, hogy mit jelent pontosan. Olyan sok mindent lehet összeolvasni róla, benne van a köztudatban az is, hogy ez a nemevést jelenti, de az is, hogy valamiféle folyadékbevitel mégiscsak fontos lenne...igazából legtöbbször a testi tünetekre koncentrálnak ezek a leírások, cikkek, de valójában mi a böjt lényege?
SI: Igen, valóban többféle megközelítés van. Amikor én ezzel személyesen találkoztam, éveken keresztül magam próbálgattam és azt vettem észre, hogy nem könnyű, mert munka mellett csináltam. Amikor azonban abból kiléptem, és más módon próbáltam meg, nagyon más hatások is jöttek. Akkor tudtam megtapasztalni, hogy a fizikai hatások mellett, nagyon sok emocionális, mentális hatása is van. A böjt ugyanis minden téren hat, a testi, lelki, szellemi egységére egyaránt. A böjt lényege, hogy egy hétig, vagy akár csak néhány napig, ha az ember nem eszik szilárd ételt, gyakorlatilag lemond a külső energiaforrásról és a belső tartalékaiból biztosítja a létezését. Amikor ez megtörténik, elkezdi bontani azokat a tartalék tápanyagokat, egészen pontosan a zsírt, amely a szervezetében rendelkezésre áll. Mindeközben megindulnak azok a folyamatok, amelyekkel sok mindent ki tud választani abból, ami a testében el van raktározva. Félre van téve, hogy így mondjam, a zsírszövetben, a kötőszövet egyes részeibe beágyazva. Mindenféle, amivel nem tudott a teste korábban megbirkózni, mert annyira sok van belőle, annyira sok mindennel terhelődünk, annyi mindent viszünk be, ami fölösleges, sőt, ártalmas is lehet. Úgy tud tőle azonban megszabadulni a szervezet, ha félreteszi. Ezekben az esetekben a böjttel felszabadítja, kiüríti és egészen jó állapotba tudja hozni az ember a szervezetét. A test megtisztul fizikai szinten. Érdekes módon azonban ez érzelmileg is tisztulási folyamatokat indít be, olyan dolgokkal tudunk foglalkozni, amikkel már régen nem mertünk szembesülni. Most előkerülhet sok minden. Át tudja az ember újra élni és gondolni, tisztába tenni ezeket a régi ügyeket, gondokat. Régi eseményekből megpihenhetünk, megszabadulhatunk átmeneti időre. Itt nagyon fontos, hogy a külvilági hatásoktól egy kicsit eltávolodjunk, ne használjunk mobiltelefont, internetet, s egyáltalán minimális kommunikáció legyen. A legjobb, ha nem megy semmi kifelé, csak befelé figyelnénk. A böjt végén, amikor az ember visszatér a hétköznapi életébe, azt tapasztalja, hogy nemcsak fizikailag könnyebbült meg, hanem sokkal nyugodtabb, energikusabb. Másként néz a dolgaira, könnyebben talál megoldásokat, könnyebben viszi tovább az életét, mint addig. Ezek az általános tapasztalatok.
HVM: Egy ilyen folyamatot elindítani az életünkben, sok ok miatt, talán nehezebb lehet, mint ahogyan most beszélünk róla. Ijesztő lehet például sokaknak, hogy egy testi-lelki változáson is keresztül mennek, mert ezzel ki kell lépni megszokott formákból, kényelmi zónákból. Másrészt pedig, kétségtelen, hogy minden tisztítókúrának, tisztulásnak megvan az elején a maga kellemetlen mellékhatása. Ezzel mennyire vannak tisztában az emberek?
SI: Hozzásegítjük őket, én is konkrétan segítek, hogy ezzel tisztában legyenek. A honlapunkon a Gyakran Ismételt Kérdések között, kapnak egy csomó információt. Másrészt, az új jelentkezőkkel, mindig beszélek személyesen a böjt megkezdése előtt, valakivel nem is egyszer. Minden felmerülő kérdésre igyekszem korrekt választ adni. Ha összegyűlt a kellő bátorság és bíznak bennem és rábízzák magukat a helyzetre és a lelkükre is, akkor megtapasztalhatják, hogy ez szépen, simán végbemehet. A krízistüneteknél meg ott vagyunk, segítünk, abban is támogatjuk őket. Én azt gondolom, hogy mindez biztonsággal vállalható. Vannak persze itt is kontraindikációk, amiket figyelembe kell venni, de ezeket is megbeszéljük az elején. Ha kizáró ok áll fenn, akkor más módon közelítünk, tudok más verziót is ajánlani ehelyett.
HVM: Mik azok az esetek, amelyeknél egyáltalán nem jöhet szóba a böjt?
SI: Fölmerül például daganatos betegek esetében: akik például aktív stádiumban vannak, ott semmiképpen nem lehet böjtölni. Aki kezelés alatt áll, vagy a kezelés alternatívájaként választaná a böjtöt, azt le kell róla beszélni. Ha már úgymond gyógyult daganatos beteg, már túl van a terápiáján, akkor mindenképpen ajánlott számára a böjtölés. Vannak ezentúl bizonyos májjal kapcsolatos esetek, különösen a veleszületett rendellenességek, mint a Gilbert-kór. A Gilbert-kórnak is elég széles a spektruma, tehát vannak kevésbé és eléggé érintett betegek is. Ez egy enzim defektus, olyan veleszületett probléma, ami enyhébb esetben normális életet tesz lehetővé, de ha komolyabban megemelkedik az indirekt bilirubin szint a vérben, akkor nem szoktuk a böjtöt javasolni. Minimális eltérésnél egy rövidebb böjt még megengedhető. Mielőtt hozzákezdtem a böjtvezetéshez, már végzett, tapasztalt szakemberekkel konzultáltam és egyéni képzésben vettem részt. Ma is élek olykor a konzultáció lehetőségével, ezt nagyon komolyan kell venni, hogy ne legyenek egészségügyi kockázatok. Ami a mentális részt illeti, ha valaki antidepresszáns gyógyszereket szed, tehát érzelmileg labilis állapotba kerülhet, annak szintén nem ajánlott a böjt.
HVM: Az imént említette, hogy azoknál, akiknél daganatos betegség aktív szakasza zajlik, nem ajánlott a böjt. Ez azért nagyon érdekes a számomra, mert rengeteg, sokszor bulvárban olvasható, nyilvánvaló szakmailag nem megalapozott, de azért sokak számára elérhető információt tartalmazó cikk jelenik meg arról, hogy ki kell éheztetni a rákos sejteket, meg kell vonni a cukrot, mindenféle fehérjéket, sőt, olyat is olvastam, hogy a negyven napos jézusi böjt, nagyon sokat fog segíteni ebben az állapotban. Hogyan lehetséges, hogy a rák gyógyításával kapcsolatban ilyen típusú információk is keringhetnek?
SI: Sokféle vélemény kering, nem csak ezzel, de mással kapcsolatban is. Ha csak a saját szakmám területéről kell példát mondanom: antibiotikum terápia. Anélkül, hogy ebbe most mélyebben belemennék, vannak felelőtlen megnyilatkozások, de amit én mondtam, az az én szilárd meggyőződésem, és tapasztalat, valamint, szakemberekkel való konzultációk alapján alakítottuk ki. A daganatos betegek köre is nagyon széles kör. Általánosságban véve azt lehet mondani, hogy akinek nagyon súlyos terápiás folyamatokkal kell megküzdenie, az nem a böjt útján fogja elérni a gyógyulást, hanem más úton és megtámogathatjuk a testünket a betegséggel való küzdelemben is. A daganat a testet nagyon igénybe vevő lebontó folyamat, az immunrendszert nagyon megterhelő állapot, de a böjt is az. A kettő együtt már sok a testnek. Ott van például a Gerson-terápia, ami nem böjt, de nagyon mély tisztító és felépítő módszer. Erről is szoktunk beszélni a pácienseknek, mint alternatív útról.
HVM: Melyek azok a betegségek, tünetek, amelyek kezelése kapcsán nagyon jó tapasztalatot szerzett az elmúlt években, böjtös csoportokban?
SI: A népbetegségeket mindenképpen ide kell sorolni, azon belül, a szív-és érrendszeri betegségeket, de a túlsúly, a magas vérnyomás, a vérzsír eltérés, a vércukor problémák is ide kapcsolhatók. Ezeknek a körében el tudunk érni egy teljes életmód váltást is. Egy egyhetes böjttel hatalmas csodát nem lehet tenni, de arra jó, hogy az ember átgondolja, mi az, amit eddig nem csinált jól, mi vezetett idáig és hogyan szeretné tovább csinálni. A testsúly normalizálást, a mozgáshiány átalakításáról való együtt gondolkodást, a vérnyomás gyógyszerek csökkentését meg tudjuk valósítani. Ezeken a területeken nagyon hatékony tud lenni a böjt azokkal a plusz információkkal, amiket még megkap a böjtös csoportban. Ha mindez életformává változik, és évről évre rendszeresen ismétlődik, az hatalmas támogatást jelenthet az életünkben.
HVM: A holisztikus szemlélet alapvetően nagyon sok gyógyulási utat összekapcsol. Ha a homeopátiát és a böjtöt vizsgáljuk, akkor ott is találunk kapcsolódást, de van-e valami speciálisabb dolog, amiben kapcsolódhatnak, akár az energia, akár az információ mint mélyebb rétegek tekintetében?
SI: Én azt gondolom, hogy a homeopátia és a böjt között szoros kapcsolat van, mégpedig azáltal, hogy mindennek a szervezet tisztítása az alapja. Ha a szervezet nagyon túlterhelt sokféle vonatkozásban, akkor még a jól megválasztott homeopátiás szer sem fog tudni jól működni. Ilyenkor úgynevezett regulációs rigidség fázisában van a szervezet és nem tudnak egyébként jó módszerek sem hatni rá. Mindenben a tisztítás, a rendezés, az alapoknak a rendbetétel az elsődleges. Erre törekszik a jóga, a méregtelenítő módszerek sokasága, a böjt kiemelten és csak ezután jöhetnek azok a finom módszerek, mint amilyen a homeopátia. Ez tehát az alapmegközelítésben összekapcsolja őket. Amit még fontosnak tartok kiemelni, hogy mindkettő, a böjt és a homeopátia is az önismeret útja. Mindkettő individuális, tehát személyre szabott terápia formájában működik igazán jól. Ahogy én az alkat fogalmát a homeopátiában megismertem, úgy sehol máshol nem találkoztam vele. Ezt egyébként az életem egyéb területein, így a hagyományos orvoslásban is jól tudom használni. Másként nézek már egyéniségében, személyiségében egy gyerekre, egy kis páciensre, mint azelőtt. Ugyanez a szemlélet jelenik meg a böjtben is. Itt is lehetőséget kap az ember, hogy az önismeretben előre lépjen, magával, a belső ügyeivel tudjon úgy foglalkozni, ahogyan sehogyan másként az addigi életében. Ez olyan helyzetet teremt, aminek a segítségével kilépünk a komfortzónából és nagyon más körülmények között találjuk magunkat. Más hatások érnek minket, másként nézhetünk rá magunkra, mint bármelyik egyéb önismereti terápiás módszerrel. Tehát, ami számomra összefűzi a böjtöt és a homeopátiát, az az önismeret útja.
HVM: Vannak olyan homeopátiás szerek, amelyekkel Ön nagyon szeret dolgozni, amikkel kísérletezett és jó tapasztalatokat szerzett, akár a tisztítókúrákban, akár egyéb, mentális értelemben vett tisztulás tekintetében?
SI: Ami a homeopátiát illeti, azt az utóbbi időben már akut betegségek esetében alkalmazom, alkati kezeléseket most nem végzek, mert az egész embert kíván. Persze, nagyon sok jó tapasztalatot szereztem alkati kezelésekben is, akár a saját magamon végzett kezeléseket is ideveszem, de ahogyan mondtam, más utat választottam. A gyermekgyógyászatban jó hatást értem el a Pulsatillával, Lycopodiummal, de az Arnica, Aconitum is nagyon jó, vagy a Hepar sulfuris. Az akut terápiában és az alkati szerek között egyaránt nagyon sok megbízható szerrel dolgoztam és nagyon jó tapasztalatokat szereztem. Bármennyire is próbálnak szembemenni a homopátiával és visszaszorítani, a saját személyes tapasztalatokat nem lehet felülírni. Ugyanez a helyzet a böjtnél is. Azt is sokan kritizálják, támadják szakmai körökben és azt mondják, humbug az egész, sőt, akár még veszélyei is lehetnek. Én pedig azt mondom, hogy meg kell próbálni, egy viszonylag semleges álláspontból közelíteni hozzá és ha már átment a folyamaton, megtapasztalta, akkor tud hiteles véleményt mondani bárki, nem pedig egy elutasító alapállásból. A gyógyítás ugyanis empirikus úton kezdődött. A konkrétan megtervezett kísérletek, amikre ma alapul az egzakt orvostudomány, megelőzött minden mást és csak később kezdődött azok alkalmazása, amelyek beváltak. Ez ma is így van. A tapasztalásra épül minden.
HVM: Jól gondolom, hogy akkor az indiai iskola Önhöz közel áll?
SI: Az ayurvédából is merítettem tapasztalatokat és pár alapelvet onnan is beépítettem, s bár nem kívánok vele mélyebben foglalkozni, a tapasztalat ott is nagyon fontos, mint minden olyan gyógyítási módszerben, amely a természetből indult ki.
HVM: Akkor megállapíthatjuk, hogy ahány orvos természetgyógyász, homeopata, annyiféle finomra hangolt módszertan lesz, ami csak őt, az ő tudását, tapasztalatát, energiáját mutatja?
SI: Ami a módszer alapelveit és a szerek leírását illeti, azok általánosak, hiszen abból indul ki mindenki. Azonban az, hogy én azt hogyan fogom alkalmazni, az már az én személyiségemen, tudásomon, a pácienssel való kapcsolatomon múlik. Ez egyébként általában véve a gyógyítás minden formájára, a hagyományos gyógyításra is érvényes. Szakmai tudásra és korrektségre pedig minden területen szükség van.
*HVM: Háver-Varga Marianna
**S.I: Dr. Sövényházi Ilona
Ha valamire nem találtad a választ, tedd fel a kérdésed szakértőnknek! Kérdésed elküldése előtt kérjük, vedd figyelembe, hogy a válaszok nyilvánosan jelennek meg. Ha a problémád bizalmas jellegű, inkább az orvoslistánkban keress egy szakértőt, akivel személyesen konzultálhatsz. Nincs lehetőségünk magán e-mail címekre történő válaszadásra és telefonos konzultációra sem.
Szakértőinknek új kérdést csak regisztrált látogatóink tehetnek fel. Ha még nem regisztráltál oldalunkon, kattints ide! Ha már regisztráltál korábban, akkor lépj be.