Magány, elmagányosodó társadalom

„A magány abszolút. Illúzió akármi mást elképzelni. Ennek légy tudatában. És próbálj meg eszerint cselekedni. Semmi mást ne várj, csak rosszat. Ha mégis valami kellemes történik veled, annál jobb. Soha ne hidd, hogy fel tudod oldani a magányt. Az abszolút. Elképzelhetsz közösséget különböző dolgokban, vallásban, politikában, szerelemben, művészetben, és így tovább... de ez a közösség csak fikció. A magány változatlanul teljes. Csalárd elképzelésed támadna a közösségről? Soha ne felejtsd el, hogy ez csak illúzió. Akkor nem fogsz csalódni később, ha majd minden visszatér a rendes medrébe. Az abszolút magány tudatával kell élnünk. Akkor nem panaszkodunk, nem jajveszékelünk többé. Akkor az ember valóban védett, és bizonyos megnyugvással tudja elfogadni a céltalanságot. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy hagyjunk mindent abba. Azt hiszem, hogy az embernek csinálnia kell addig, ameddig tudja. Még ha csak azért is, mert jobban érzi magát, ha mindent megtesz, mint ha feladja a játszmát.” - Ingmar Bergman írta ezeket a sorokat és az ünnepekhez közeledve különösen fontossá válik az egyedüllét és a magány fogalmának értelmezése. 

Dr Katona Edit pszichiáter, pszichoterapeuta, homeopata szakorvossal éppen erről beszélgettünk, hogy vajon ki hogyan határozza meg, hogy számára mit jelent az egyedül töltött idő, mennyi elég és mennyi sok belőle és elmagányosodó társadalmunkban hogyan lehet jól feloldani a magányosság érzését közösséghez kapcsolódva? S hogyan lehet bátran azt gondolni, mondani, érezni, hogy most szükségem van arra, hogy egyedül lehessek, mert szeretnék feldolgozni valamit, ami velem történt és ehhez nem akarom magamra erőltetni a társadalmi ideák szerint nagyon fontos, olykor el is várt társas kapcsolódást. Vannak-e olyan homeopátiás szerek, amelyek a magány különböző formáihoz kötődnek, és ha szükséges, oldható a magánnyal társuló félelem, szomorúság? Miért gondoljuk gyakran, hogy a magány jellemzően az idősebb emberek problémája? Hogyan lehet az online térben töltött időt jól és kreatívan felhasználni, hogy az ne elszigeteljen a világ történéseitől, hanem kreatívan összekapcsoljon vele? Egy az Egyesült Államokban készült felmérés szerint, a megkérdezettek több mint fele azt mondta, hogy senki sem ismeri őt igazán jól, közel 60 %-a százalék úgy érezte, hogy az érdeklődését nem tudja megosztani senkivel sem a környezetében, és a megkérdezettek majdnem fele úgy érezte, hogy nincsenek igazán fontos kapcsolatai. Jól látszik, hogy a bergman-i gondolatok, bár kiábrándultság érzését keltik, de azért valós tapasztalatokat is sejtetnek. Ha tehát egyedül érezzük magunkat és az nem esik jól, nem élvezzük a magunkkal töltött időt, a félelem és a depresszió érzésének eluralkodása előtt, érdemes segítséget kérni. S ha egy jól megtervezett szelíd gyógymóddal, mint amilyen a homeopátia, megértjük a folyamatunk lényegét, nagy átalakulásra számíthatunk.