Hónap orvosa

Az emberközpontú gyógyítással tudok azonosulni, beszélgetés Dr. Andits Mónikával

Az interjút Háver-Varga Marianna készítette

HVM: Folytatjuk sorozatunkat, amelyben homeopata orvosokat mutatunk be, mai vendégem, dr. Andits Mónika, akit szeretettel köszöntök. Beszélgetésünket nagyon erős családi indíttatásoddal és háttereddel szeretném kezdeni, mert ez meghatározta orvosi pályádat.

AM: Orvoscsaládba születtem, ennek minden előnyével és hátrányával; szülők, nagyszülők, nagynénik, nagybácsik, mind orvosok. Orvosok vettek körbe születésem pillanatától. Olyan típusú gyógyító légkör volt, amiben felnőttem, amit kicsit azóta is keresek. Egy nagy család volt akkoriban a megyei kórház. A második otthonom volt, a pincétől a padlásig ismertem az egészet, és mindenkit, aki ott dolgozott. Mindenki segítette a másikat, tényleg egy igazi család volt, és ez a gyógyító szellemiség végigkíséri az életemet, úgy érzem. Egyrészt, az életemre jellemző kutatás, keresés is ide kapcsolódik, másrészt a homeopátia is, mert ebben egy kis megnyugvást is találtam, azzal, hogy leginkább ennek a szellemisége hasonlít ahhoz, amit mindig is szerettem volna megélni. 

HVM: Nagyon sok olyan családot ismerek, ahol generációról generációra örökítődik át egy bizonyos szakma vagy foglalkozás, jogászok, művészek, tanárok, orvosok stb. Nagyon érdekes tapasztalat volt számomra, hogy az utódok, a lemenők közül, nem is biztos, hogy mindenki szeretné teljes szívvel ezt a családi örökséget, ezt a köteléket továbbvinni, de valahogy mindez benne van a család történetében és nem akar belőle kimenni. A te esetedben természetes volt, hogy orvos leszel, vagy volt más elképzelésed is, amikor fiatalabb voltál?

AM: Nehezet kérdezel, mert nyilván volt ebben egy nem kimondott nyomás a szüleim részéről. Olyat sosem hallottam otthon, hogy márpedig orvos leszel, ez az irányvonal azonban mégis kezdettől fogva ott volt. Nagyon szerettem az idegen nyelveket, volt is gimnáziumban egyfajta megingásom, hogy talán mégis inkább a nyelvek irányba kellene mennem, de aztán mire oda került a sor, mégis visszatérültem az orvosi pálya felé, és igazából soha nem bántam meg. Az idegen nyelveket azóta is szeretem, foglalkozom is velük, sőt, sokat segítettek a tanulmányaimban és a gyógyításban is. A következő megingásom akkora tehető, amikor kikerültem az egyetemről. Kutattam, kutattam a pályám kezdetén azt a fajta holisztikus orvosi szemléletet, azt a szellemiséget, amit otthonról hoztam, de valahogy nem sikerült megtalálnom. Akkor megint egy kicsit elbizonytalanodtam, vajon tényleg ez az én utam? Aztán a homeopátia volt az, ami visszabillentett. 

HVM: Mik azok a tapasztalatok, amik nagyon fontosak a pályád szempontjából, és amiket csak a kórházi, klinikai gyakorlattal tudtál megszerezni? 

AM: Radiológiai osztályon kezdtem dolgozni, még a hőskorban, amikor a modern képalkotó diagnosztika, az ultrahang, a CT még csak kezdtek fel-feltűnni a kórházakban. Az első főnököm, egy nagyon idős, már nyugdíjas főorvos volt, egy kicsi városi kórházban. Lajos bácsi egy igazi, klasszikus úriember volt, kifényesített cipő, nyakkendő mindig a köpeny alatt, mindig szépen meg volt fésülve és mindig mindenkivel nagyon emberségesen bánt, tényleg minden dolgozóval. Emellett, nagyon perfekt volt a szakmában is, de bevallotta, hogy ő már ezekben az új, modern dolgokban nem szeretne elmélyedni. Mivel nem volt több beosztott orvos, csak én, ezeket szépen rám testálta. Így aztán az elő napomtól bedobott a mélyvízbe, amit rettenetes rémülettel nyugtáztam az elején, később azonban kialakított bennem egy óriási önállóságot. Gyakorlatilag nem volt kitől kérdezni, a főorvos úr nem értett hozzá, más kolléga a kórházban szintén nem értett hozzá, így muszáj volt egyedül utánajárni a dolgoknak. Rengeteget olvastam, egyfajta önképzést indítottam, hogy helyt tudjak állni ezekben a helyzetekben. Rengeteg kudarc ért, nyilvánvalóan, de aztán jöttek a sikerek is, és az nagyon jó érzés volt. 

HVM: A radiológia hogyan járult hozzá akkor és később a szakmai tudásodhoz, mi az a plusz, amit csak itt tudtál megszerezni? 

AM: A diagnosztikai képesség. A mai napig nekem egész nyugodtan hozhatnak ultrahangos képet, leleteket, akár nőgyógyásztól is, vagy mondjuk röntgenfelvételeket, ezeket abszolút tudom értékelni. A radiológia szemlélete is belém ivódott, hiszen ez egy diagnosztikus szakma, azaz, fel kell deríteni, hogy mi lehet a probléma. Biorezonanciás programmal is dolgozom a praxisomban, és bizony a terápiás részét nem is használom a programnak, csak a diagnosztikus részét. Nagyon szeretem ezt a fajta kihívást, kutatni, keresni, hogy mi állhat egy tünet, egy betegség hátterében és azt gondolom, hogy ebben nagy szerepet játszik a radiológus múlt. 

HVM: A beszélgetés során említetted, hogy a homeopátia egyfajta kiegyensúlyozottságot vagy helyrebillenést hozott azoknak a kérdéseknek a kapcsán, amelyek a pályád során megfogalmazódtak benned. Mikor találkoztál először a homeopátiával?

AM: Azt mondják, véletlenek nincsenek, de én mégis azt hiszem, hogy ez egy különös véletlen volt. Úgy 16-17 éve, megláttam egy hirdetést egy orvosi újságban, hogy homeopátiás orvosi tanfolyam indul. Fogalmam sem volt róla, hogy mi az a homeopátia, de valamiért megakadt a szemem rajtam, és mocorgott bennem valami, hogy ennek utána kellene néznem. Emlékszem, hogy nagyon gyenge volt még akkoriban az internetes kapcsolat, legalábbis az én hozzáférésem, de valahogy mégis csak sikerült találnom egy féloldalnyi ismertetőt a homeopátiáról. Annyira különleges dolognak találtam, annyira izgalmasnak, hogy azt mondtam, ezt muszáj egy kicsit bővebben tanulmányoznom. Már a homeopátiás képzés első néhány alkalma után, hatalmas kötődés és szerelem alakult ki és azonnal magamévá tudtam tenni ezeket az elveket, ezt a szemléletet. Szinte, kétségek nélkül.

HVM: Nagyon sok homeopata számol be arról, hogy óvatosan kísérletezett a tanulmányai elején és gyakran magán próbálta ki először azokat a szereket, amiket megismert. A te esetedben van-e olyan szer, amivel magadon kísérleteztél? 

AM: Persze, természetesen! Én egyébként a mai napig egy kicsit óvatos vagyok, de egyébként minden terápiában. Ezt is otthonról hoztam. Apámtól, aki gyermekgyógyász volt, azt tanultam, hogy mindig a legegyszerűbbel, a legkönnyebbel kell kezdeni, és aztán lehet följebb lépni. Szóval, én a mai napig óvatos vagyok, ha a betegekről van szó. Magammal szemben viszont, egyáltalán nem vagyok ilyen óvatos, nagyon sok mindent kipróbáltam magamon. Az első sikerélményem egyébként az első kutyánkkal volt, aki akkor került hozzánk, amikor elkezdtem homeopátiát tanulni. Éppen megkapta a kölyökkori első védőoltását, és egy hirtelen kialakuló, durva allergiás reakciót produkált szegény. Az volt a szerencse, hogy éppen otthon voltam, és észleltem, hogy valami baj van. Az állatorvost nem értem el, és bepánikoltam, hogy mit csináljak, mit csináljak. Aztán eszembe jutott az APIS MELLIFICA​ nevű homeopátiás szer, és az, hogy az jó ödémacsökkentő. Láttam, hogy szegény kis kutyusnak már annyira be van dagadva a feje, hogy a szemnyílásai alig látszanak, és gyorsan két golyót belegyömöszöltem valahogy a kis szájába. Azt gondolom, hogy ez arra volt jó, hogy életben maradt, amíg eljutottam vele az állatorvoshoz, az állatkórházba. Ott aztán megkapta a megfelelő ellátást, de addig is tudtam rajta segíteni. Ez akkora lendületet adott, mint az első homeopátiás sikerem, hogy vitt tovább engem. 

HVM: Ha most kilépünk a klientúra felé, vissza tudod idézni, hogy a kezdetek kezdetekor, akár felnőtt, akár gyermek esetében, volt-e egyfajta aha élményed homeopátiás kezelés esetében? 

AM: Egy kisfiú esete ugrik be, akinek könnycsatorna elzáródása volt. Szegény már mindenféle kínzó beavatkozáson keresztülment és csak nem akart megoldódni a probléma, de nekem végül homeopátiás szerrel, SILICEA​-val sikerült meggyógyítanom. Aztán el is tűnt a látókörömből, és hat-nyolc év múlva került vissza hozzám, egy egészen más betegség miatt, de ahogy mondta a nevét az anyukája, rögtön tudtam, hogy kiről van szó. Nyomot hagyott bennem, meg ezek szerint én is bennük, mert visszatértek hozzám akkor is, amikor más problémát kellett kezelni. 

HVM: Hol van igazán nagy hatékonysága a szernek tapasztalatod szerint? Hol lehet igazán látványos eredményeket elérni, mely területeken? 

AM: Nekem az egyik kedvenc területem, a funkcionális zavarok a felnőtteknél (persze gyerekeknél is előfordul) Amikor megérkezik egy tetőtől talpig kivizsgált beteg, minden lelete negatív és mégis problémái vannak. Gondolok itt pl. alvásszavarokra, fejfájásokra, bizonyos emésztési problémákra, puffadásra, hasi diszkomfort érzetre. Na, én ezeket nagyon szeretem. Itt megint kutatómunkát kell végeznem, és a legtöbb esetben kiderül, hogy lelki háttere van ezeknek a problémáknak, amelyek homeopátiás szerekre nagyon látványosan tudnak javulni. Mondjuk egy alvászavarral elmegy az illető a háziorvoshoz, és rögtön kap valami altatót vagy nyugtatót. Pedig szépen egyensúlyba lehetne hozni homeopátiával. Vagy ott vannak a pánikbetegek. Megint egy olyan területe a betegségeknek, amivel a modern orvoslás nemigen tud mit kezdeni. Itt sincs kimutatott kóroki tényező, nyugtatókkal próbálkoznak, de nem lesznek tünetmentesek ezek a betegek. Továbbra is kínlódnak, szedik a szintetikus szereket, pedig, itt is nagyon szépen lehet segíteni homeopátiával. 

HVM: Vannak olyan szerek, amiket az elmúlt évek tapasztalatai alapján különösen hatékonynak találtál ezeken a területeken, alvászavarnál, pániknál, stb?

AM: Nagyon szeretem az ACONITUM NAPELLUS​-t, ami a hirtelenség szere, ha egy szóval kellene jellemezni. Pánikbetegeknél is nagyon jó hatásfokú, de olyan alvászavaroknál is, ahol hirtelen, szinte egy ütésre felébred valaki és szorongás fogja el. Szintén gyakran szóba jön ezeknél a problémáknál, az  ARSENICUM ALBUM​, a fehér arzénból készült homeopátiás szer, ami a szorongások nagy szere és ami sokszor segít alvászavarokban, vagy nagyfokú nyugtalanság esetén. Ezek azok a szerek, amiket a leggyakrabban szoktam adni. 

HVM: Most már itt van az allergiaszezon, nagyon sokan küszködnek vele. Ami különlegessé teszi a helyzetet, hogy a járványügyi helyzet miatt, a hónapig tartó bezártság okán, még a szorongás is felerősödik, ami nem használ, hiszen az allergia mögött is meghúzódhatnak lelki tünetek. Ha meg kimegyünk az utcára, akkor meg a szálló szöszök, virágzó fák, bokrok ontják az allergéneket. Te magad is készülsz egy eseményre, június 6-án a dr. Mami webináriumra, ahol éppen az allergia lesz az egyik nagy téma. Anélkül, hogy spoilereznénk ezt és előreugranánk az időben, említenél - e egy pár olyan dolgot allergia és homeopátia összefüggésben, amit mindig érdemes megfontolni? Amit például te mindig vizsgálsz a betegnél?

AM: Ahogyan te is mondtad, nagyon sokszor lelki problémák állnak a háttérben. Illetve, az is fontos, hogy mivel az allergiák az immunrendszer túlkapásaiból adódnak, olyan anyagokra mozdul rá az immunrendszer, a védekezőrendszerünk, amik igazán nem jelentenek valós veszélyt a szervezet számára. Hiba csúszik a rendszerbe, túlreagálja a szervezet, így itt az immunharmonizáló szerek biztosan segíthetnek. A másik elem, az allergiás reakciók átvivő anyaga, a hisztamin nevű mediátor. Jól használható a hisztaminszint csökkentését célzó homeopátiás szer, ami magából a hisztaminból készül és úgy hívják, hogy HISTAMINUM​. A modern orvoslás antihisztaminokat ad, a homeopátia pedig a hasonlót a hasonló elv alapján, hisztaminból készült, higított homeopátiás szert. Ezenkívül szóba jöhetnek még konkrét tüneti szerek tüsszögésre, szemviszketésre, orrfolyásra, vagy, hogy ne csak a légúti allergiákról beszéljünk, hanem pl. allergiás bőrreakciókról is, a hólyagok, csalánkiütések tüneti szerei. Az azonost az azonossal megfontolás alapján, az adott allergénből készült homeopátiás szer is használjuk, tehát egy parlagfű allergiánál, a parlagfűből készült homeopátiás szert is be szoktuk vetni. 

HVM: Az allergiák típusai kapcsán, elég nagy a zűrzavar a fejekben, mert sokan csak a növényekre adott allergiás reakciókra gondolnak, de számtalan dologra lehetünk allergiásak, az ételre, az állatszőrre, a porra és megannyi dologra. Van ezeknek egy közös eredője? 

AM: Én vallom, hogy az elsalakosodás lehet egy közös pontja az allergiák kialakulásának. Felnőtteknél például, sok olyan salakanyag marad a szervezetben, amire nincs szükség és az terheli az immunrendszert és az egész szervezetet. Én azt figyeltem meg, hogy a tisztítókúrák hatására, javulnak az allergiák. Tehát anélkül, hogy külön az allergia tekintetében beavatkoznánk, már azáltal, hogy csinálunk egy alapos tisztítókúrát, megkönnyebbül a szervezet és ez olyan, mint egy újraindítás. Felfrissíti a szervezetet és az allergiák tüneteit is enyhíti. 

HVM: És ha már a tisztító folyamatokat említetted, a komplementer medicina fontos része az életednek. A homeopátia mellett, foglalkozol Bach terápiával, Schüssler arcdiagnosztikával, tanulsz Kneipp terápiát. Mi a véleményed arról, hogy miért nem meggyőző még mindig a komplementer medicina a közvélemény vagy a szakma számára? Mi a gyenge pontja akár a kommunikációnak, hol vannak azok az elakadások, ami miatt torzul az ezzel kapcsolatos kép? 

AM: A szakma szempontjából alapvető hiányosság, hogy az orvosképzésben nem kap hangsúlyt a megelőzés, illetve a holisztikus szemlélet. Nekem megelőző orvostanból van orvosi szakvizsgám, de ezzel nagyon kevesen dicsekedhetünk a magyar orvosok között. 

HVM: Mit jelent ez nagyon egyszerűen? 

AM: Minden, ami még nem betegség. Az az igazság, hogy kevés olyan betegem van, aki nem beteg, de az lenne a cél, hogy azért jöjjön el hozzám valaki, hogy ne legyen beteg. Pl. ide tartoznak, sőt azt gondolom, nagy hányadát teszik ki ennek a gyógyítási útnak, az életmód tanácsok. Olyan orvosi tanácsok, amikbe beletartozik egy komoly táplálkozási tanácsadás, a mozgás és minden, ami az életvitelhez kapcsolódik. Talán ez a lényege az elsődleges megelőzésnek. Nyilván van másodlagos megelőzés, amikor már felfedezhető valami betegség a szervezetben, és azt szeretnénk, hogy az ne váljon súlyosabbá. De az elsődleges megelőzés és maga a cél, egy mondatban összefoglalva, az egészség megtartása. 

HVM: És ha valakitől azt hallod, hogy csalódás számára a komplementer medicina, mert nem hozta meg számára a jó eredményt, vagy kifejezetten a homeopátia, mert nem szerzett jó tapasztalatokat, ott mi lehet az ok? 

AM: Nagyon sokszor azt látom, hogy nincs türelmük az embereknek, de a betegségnek meg kell adni, ami neki jár. Odajönnek hozzám a rendelésre, mondjuk egy tíz éve fennálló emésztési problémával, és ha pár nap múlva nem látnak semmiféle javulást, akkor feladják, vagy elkezdik szidni a homeopátiát. Én mindig mindenkinek elmondom, hogy idő kell a gyógyuláshoz is. Persze, egy fájdalomcsillapítóval pillanatok alatt el lehet nyomni a fájdalmat, de az nem biztos, hogy a gyógyulást is jelenti. Ha valaki szeretne meggyógyulni, számolnia kell azzal, hogy az egy folyamat, ami nem szenvedésmentes.

HVM: Homeopataként mi a te missziód, ami most is ugyanazt a szenvedélyt jelenti neked orvosként, mint amikor elkezdted? 

AM: Az egész embert gyógyítani, testestől, lelkestől, a környezettel együtt. Az igazi holisztikus szemlélet: ezt szeretném saját magam is elérni a saját pacienturámban és gyógyítási lehetőségeimben is. Az a vágyam, hogy efelé induljon el a magyar egészségügy, hogy ezt lássam a kollégáknál és ezt halljam a betegektől is. 

HVM: dr Andits Mónika orvos, homeopata tanácsadónak nagyon szépen köszönöm a beszélgetést. 

*HVM: Háver-Varga Marianna

**A.M: Dr. Andits Mónika

    Maradt még kérdésed?

    Ha valamire nem találtad a választ, tedd fel a kérdésed szakértőnknek! Kérdésed elküldése előtt kérjük, vedd figyelembe, hogy a válaszok nyilvánosan jelennek meg. Ha a problémád bizalmas jellegű, inkább az orvoslistánkban keress egy szakértőt, akivel személyesen konzultálhatsz. Nincs lehetőségünk magán e-mail címekre történő válaszadásra és telefonos konzultációra sem.

    Szakértőinknek új kérdést csak regisztrált látogatóink tehetnek fel. Ha még nem regisztráltál oldalunkon, kattints ide! Ha már regisztráltál korábban, akkor lépj be.

    homeopátiás orvost keresek
    A www.homeopatia.info.hu oldalán található információk, szolgáltatások nem helyettesíthetik szakember véleményét, ezért kérjük minden esetben forduljon szakorvoshoz!
    homeopátia.info © 2020