Dr. Jónás Eszter orvos, homeopata

Ön a Magyar Homeopata Orvosi Egyesület alelnöke/elnökeként is tevékenykedik. Nemcsak olyan szempontból érdekes az Ön szakmai tevékenysége, hogy homeopata orvosként milyen kutatásokra lát rá, milyen tapasztalatokat szerzett, hanem egy másik oldalról, a daganatos betegségek szempontjából is nagyon izgalmas a pályája. Rögtön a beszélgetésünk elején, egy kicsit nézzük meg, hogy a homeopátia, akár szakmai szempontból, akár emberi szempontból, miért annyira fontos az Ön számára? Két évtizede foglalkozik homeopátiával, mi az esszenciája? 

JE: Már az egyetem elvégzése után úgy éreztem, hogy betegségmegelőzéssel, illetve, a gyógyításnak egy természetes módjával szeretnék foglalkozni és kerestem is ezt a lehetőséget. Az egyetemen dolgozva sok kutatást olvastam, sok minden a látóterembe került. Egy amerikai kutatás kapcsán, pontosabban, amikor egy amerikai tanulmányúton voltam, találkoztam a homeopátiával. Hazatérve utánajártam, hogy hol tudnám én ezt tanulni és így sikerült végül a homeopátiával megismerkednem. Láttam, hogy ez egy olyan természetes gyógymód, amivel sok olyan embernek tudok segíteni, aki már végső elkeseredésében csak járja az orvosokat, de nem tud a panaszára enyhülést találni. Természetesen a homeopátia sem oldja meg mindenki panaszát, szerintem nincs is olyan gyógymód, ami mindenkinek tud segíteni. A homeopátia azonban nagyon sok embernek jelenthet segítséget, én ezért is szeretem alkalmazni. Hozzá kell tennem, hogy mellette sok egyéb természetes gyógymódot is alkalmazok, táplálékkiegészítőket, és természetesen laborvizsgálatokat.

HVM: Egy picit még térjünk vissza a kezdetekhez, hiszen az amerikai út előtt Ön már foglalkozott daganat megelőzéssel és egészséges táplálkozással: az Orvostovábbképző Egyetemen ez volt a fő kutatási területe. Amikor megkezdte ezeket a kutatásokat, tanulmányozta ezeket az adatokat, milyen kép rajzolódott ki Ön előtt, mit gondolt a daganatos megbetegedésekről, azok hátteréről, és hogyan alakult (változott) ez az elmúlt években? 

JE: Már akkor is úgy éreztem, hogy elsősorban megelőzni kell. Az igazán jó dolog az, amikor nem engedjük, hogy kialakuljon a betegség. Ezért a hozzám forduló nőknél, ha olyan jelet látok, amely  ösztrogén dominanciára utal, ami később aztán ösztrogén-függő daganatok kialakulásának kedvez, ott mindig kezelem ezt a problémát is a betegnél. A megelőzés tehát a legfontosabb. Korábban nagy hangsúlyt fektettem a táplálkozásra a daganatos beteg kezelése során, azonban azt látom, hogy ha túl szigorú vagyok a beteggel, akkor nagyon gyakran semmit sem fogad meg abból, amit kérek, úgyhogy táplálkozás tekintetében már nem vagyok olyan szigorú. Egyénileg megbeszélem a beteggel, hogy mi az a pont, ameddig ő el tud menni, ami még nem okoz neki lelki terhet és akkor csupán annyit írok elő, mert ha ezt betartja, sokkal többet érünk, mintha semmit se fogad meg. Hiszem azt, hogy mivel különböző emberek vagyunk, nincs egyformán ideális táplálkozás az egész világon mindenkinek. A tapasztalataim alapján, egyértelműen kikristályosodott számomra, hogy fontos, hogy lássuk, hogy a beteg hogyan étkezik most és hogyan étkezett korábban, különösen gyerekkorában. Ennek függvényében tudunk például következtetéseket levonni arra vonatkozóan, hogy mi az egészséges a számára. Amit egyértelműen negatívnak gondolok egy daganatos beteg számára, az a cukor. Azt mindig kérem, hogy a cukrot hagyja el, egyéb táplálékoknál pedig pedig a hangsúlyokat áthelyezzük annak megfelelően, hogy a beteg közérzete mivel lesz jó. 

HVM: Visszatérve még egy kicsit a beszélgetés elejére, az Ön által is említett amerikai útra, egy washingtoni rákkutató intézetben tanulhatott. Egy magyar orvos, aki már Magyarországon is szerez tapasztalatokat, majd elmegy a tengerentúlra és ott egészen más megközelítést is lát, mit hoz ebből haza? Mit hozhat ebből haza? Van-e arra esély például, hogy hazahozzon olyan szemléletet, vagy ennek bizonyos szegmenseit, ami átalakíthatja az itthon működő orvosok gondolkodásmódját, vagy továbbra is magányos harcosként kell képviselni mindezt? 

JE: Hát, ez egy nehéz dolog. Mi, homeopata orvosok elég magányos farkasok vagyunk, úgy általában az orvosok között, úgyhogy én ezt már megszoktam. Amikor hazajöttem erről a tanulmányútról, természetesen beszámolókat írtam és tartottam előadásokat az ott szerzett tapasztalataimról. Nekem nagyon pozitív tapasztalatom volt, hogy az orvosi módszerek mellett, mennyire nyitottak a természetes gyógymódok alkalmazására is. Ezt próbálom én is itthon alkalmazni, tehát soha nem beszélem le a beteget a hagyományos, allopátiás módszerekről. Azonban próbálok másként is segíteni a gyógyulásában, illetve, az életminősége javításában. A legfontosabb az, hogy megelőzzük a betegséget. Ha már valaki megbetegszik, akkor próbáljon meg abból úgy meggyógyulni, hogy az a javát szolgálja. Mindig gondolkodjunk el azon, mi indíthatta el a betegségünket és ezt a problémát, gondot kezeljük. Ebben is nagy segítségünkre van a homeopátia. Ha a beteg környezete nem is változik meg, akkor is másképp fogja azt megélni. 

HVM: 2011 óta, az Orvosi Szakmai Kollégium Komplementer Medicina Tagozatának tagja. A 2011-es dátum azért is érdekes, mert nagyjából az elmúlt 10 évben már nagyon erősen érezhető volt a homeopátiával kapcsolatos megosztottság. Ön ebből mit tapasztalt? Volt-e ebből az elmúlt években bármilyen kellemetlen helyzet, vagy olyan szituáció, amikor szembe kellett menni nagyon erős vagy mainstream-nek mondható irányzatokkal? 

JE: Valóban, az elmúlt tíz év nagyon nehéz volt a homeopátia szempontjából, mivel folyamatos támadásoknak voltunk kitéve. Nagyon nehéz azzal szembesülni, hogy ha kijön egy, a homeopátiára nézve negatív kutatás, akkor az óriási média visszhangot kap és amikor kijön egy tudományosan legalább annyira megalapozott kutatás, amely a homeopátia hatékonyságát bizonyítja, akkor az sehol nem tud megjelenni a médiában. Ezeket a dolgokat az ember nehezen viseli el. Amire a leginkább hivatkoznak, az a bizonyos ausztrál tanulmány, amiről tudni kell, hogy ennek a tanulmánynak volt egy előtanulmánya, amit azonban titkosítottak. Nemrég kiderült, hogy azért történt a titkosítás, mert pozitív eredményt hozott ki a homeopátiára nézve. Ezt a vizsgálatot a mi honlapunkon meg lehet találni, meg egy-két homeopátiás honlapon, de máshonnan erről nem lehet tudni. Talán azt is mondhatom, hogy picit belefáradtam a folyamatos küzdelembe. Sokat tettem a homeopátia elismertségéért, de sajnos ez az utolsó pár év nagyon-nagyon negatívan hatott a homeopátia megítélésére, népszerűsítésére. Akik már megismerték, megtapasztalták a jótékony hatását, azok nem fognak elpártolni mellőle, itt inkább arról van szó, hogy további embereknek nehezen tudjuk átadni, hogy ez jó, mert nem tudunk eljutni odáig, hogy ők is kipróbálják. 

HVM: Mi volt az első olyan eset, amikor kifejezetten daganatos beteggel foglalkozott, mint homeopata orvos? 

JE: Amikor én itthon homeopátiát kezdtem tanulni, minden nagyon az elején járt, hiszen Magyarországon 40 évig tiltott volt a homeopátia. Ezért kevés tapasztalattal rendelkeztek a homeopátia oktatásában és gyógyításban azok, akiktől én is tanultam. Ők is csak egy pár évvel voltak előrébb, mint én. Azt mondták, hogy daganatos beteget segíteni, nagyon nehéz feladat, és ebbe inkább ne is vágjunk bele. Engem egy sajnálatos esemény állított kihívás elé, az édesapám lett daganatos beteg. Én akkor úgy gondoltam, hogy belevágok, és kutatni kezdtem a szakirodalomban. Végül is, ennek eredményeképpen íródtak meg a könyveim is, és így szereztem hosszú évek alatt elég jelentős tapasztalatot ezen a területen. 

HVM: Mi a speciális protokollja, amikor daganatos beteggel homeopata orvosként dolgozik?

JE: Ez attól függ, milyen stádiumban van az a beteg és hol tart éppen a kezelésében. A legelső talán az, amikor valaki azért jön, mert a családban mindenki daganatos betegségben halt meg. Ott a megelőzésre helyezzük a hangsúlyt. Ilyenkor a beteg olyan homeopátiás kezelést kap, amivel erősítjük az immunrendszerét és csökkentjük a daganatos betegségre való hajlamát, így csökken az esély arra, hogy nála is megjelenjen ez a betegség. Ha a megelőzésen már túl vagyunk, és már kialakult a daganatos betegség, akkor a kezelés attól függ, mikor tudta meg a diagnózist, az hogyan érintette, zajlik-e már a kezelés, ennek vannak-e komoly mellékhatásai, milyen stádiumban van a betegsége. Ha például előző napokban vagy előtte egy-két héttel tudta meg a diagnózist és sokkos állapotban van, akkor először ezt az állapotot kell kezelnem. Utána tudunk továbblépni. Ha már éppen zajlik a kezelés, akár kemoterápiás, akár sugárkezelés, és szenved ezeknek a mellékhatásaitól, akkor ebben kell segítenünk neki. Ezen tüneti kezelések közben, minden esetben alkalmazom a homeopátiás daganatspecifikus kezelést, amivel a szervezet a daganat elleni küzdelemhez kap plusz energiát. Én nagyon fontosnak tartom ezt a kezelést, mivel mind a kemo, mind a sugárterápia jelentős mértékben gyengíti az immunrendszer működését, az pedig fontos, hogy a szervezet tudjon küzdeni a betegség ellen. Sokkal könnyebb úgy eredményt elérni, hogyha a gyógyszer is segít és a beteg szervezete is segít. Ha az immunrendszer erősítéséről beszélünk, akkor nagyon fontos, hogy az allopátiás kezelés alatt, a beteg bélflóráját is folyamatosan támogassuk, hiszen a vastagbél baktériumai termelik szervezetünk immunanyagainak jelentős részét, és a szokásos daganatkezelés ezt károsítja. 

HVM: Ha az Ön két nagy kutatási területét vizsgáljuk, a hormonokat és a daganatos betegségeket, találhatunk-e átfedést ezek között? Milyen példát említene? 

JE: A legjelentősebb egyértelműen az ösztrogén dominancia. A nőket akkor kellene kezelni, amikor ez még csak megjelenik. Milyen tünetek esetén kell erre nagyon odafigyelni? Például, policisztás ovárium szindróma, endometriózis, szabálytalan ciklus, mióma megjelenése, továbbá, fájdalmas emlők, vagy nagyon fájdalmas, bőséges, darabos vérzés. Ezen diagnózisok, illetve tünetek esetén, érdemes lenne megnézni, hogy van-e a háttérben ösztrogén dominancia.

HVM: Nézzük meg egy kicsit ezeknek a betegségeknek a pszichés hátterét, hiszen a homeopátiáról ismert, hogy nemcsak fizikai, de lelki, mentális szinten is hat. Milyen tapasztalatai vannak ezzel kapcsolatban? 

JE: Mindenképpen fontos felderíteni, hogy mi indította el a daganatot, ezt azonban sajnos, a betegek nagyon gyakran nem tudják. Ha tudják, az nagy könnyebbség nekem is ahhoz, hogy megtaláljam a gyógyszert, és nekik is ahhoz, hogy ezt a helyzetet meg tudják oldani. Még akkor is, ha ez például egy haláleset, amit ugyan nem lehet visszafordítani, csupán feldolgozni. Akkor is nagyon fontos azonban, hogy a beteg szembenézzen vele és tegyen ellene, tegyen magáért. A homeopátia ebben sokat tud segíteni. 

A lelki síkról a fizikai szint felé fordulva, amiben még lehet segíteni: a daganatos betegek legnagyobb része átesik műtéten és itt is tud segíteni a homeopátia. Egyrészt abban, hogy könnyebben épüljön fel a műtétből, gyorsabb legyen a sebgyógyulás, de abban is, hogy az altatás kevésbé terhelje meg a szervezetet. A kezelés mellékhatásainak jelentős részét tudjuk kezelni, attól függően, hogy kinél milyen mellékhatás alakul ki. Jól lehet kezelni, a hányingert, hányást, hasmenést, székrekedést, vagy a fehér, -és vörösvérsejtszám csökkenést. Egy páciensemnél, pár hónappal azelőtt, hogy eljött volna hozzám, fejeződött be a kemoterápiás kezelése és izomsorvadás alakult ki azon a kezén, ahol a kemoterápiát kapta. Már csak a fele volt az egyik karja a másiknak, tehát elég súlyos volt az állapota. Egy negyvenes évei elején járó hölgyről beszélünk, akinél a megjelenés még nagyon fontos szempont, valamint, az izomerő gyengülés is észlelhető volt. Homeopátiával ezt a problémát is teljesen meg tudtuk oldani. Az izom vissza tudott fejlődni arra a szintre, ahol korábban volt, nem volt különbség a két karja között. Ezt az eredményt már nem tudtam volna elérni, ha a kemoterápiát több évvel ezelőtt kapja. 

HVM: Az előzőekben alapvetően nőkről beszéltünk, de ha visszatérünk egy kicsit a hormonok és a daganatos betegségek átfedéséhez, akkor azt hiszem, a férfiakat és a férfiakat érintő betegségeket is mindenképpen ide kell kapcsolni.

JE: Abszolút. A férfiaknál is megjelenik az ösztrogén dominancia lehetősége. Ha belegondolunk abba, hogy mennyi ún. xeno-ösztrogént viszünk be a szervezetünkbe, ami hasonlóan működik, mint az ösztrogén, akkor máris látszik, hogy a férfiak tekintetében a prosztata daganat kialakulásában is jelentős szerepet játszhat az ösztrogén dominancia. Ha a strandon körbejárunk, sajnos egyre több olyan fiatal fiút lehet látni, akinek mellei vannak és a hasán is jelentős mennyiségű zsiradékot találunk. Ilyen esetekben mindenképpen fontos ennek a problémának a vizsgálata. 

HVM: Arra kérem Önt, hogy említsen egy nagyon inspiráló példát az elmúlt évekből vagy a közeli múltból, amikor a beteg súlyos betegséggel küzdött és a homeopátia valóban nagy szerepet kapott abban, hogy végül meggyógyuljon. 

JE: Két eset jut eszembe: az egyik egy prosztata daganatos férfi, aki csontáttéttel jött el hozzám. Addigra már megkapta a lehetséges kezelést, tehát igazából már nem nagyon tudtak mit adni neki. Hosszú évekre visszamenő története volt az ő betegségének. Ennek oka volt az is, hogy élete során egy vegyiüzemben dolgozott, ahol nagyon sok veszélyes kémiai anyagnak volt kitéve és ez nagymértékben hozzájárulhatott a betegsége kialakulásához. Ő csak és kizárólag homeopátiás kezelést kapott, az alatt az időszak alatt, amíg hozzám járt. Az áttétek összehúzódtak, teljesen el is múltak, s most már 12 éve teljesen tünetmentesen és egészségesen él. Ő a meggyógyult betegeim közül a leghosszabban követett páciensem. Van egy másik esetem, egy hölgy, aki emlődaganatos beteg. Neki is hosszú előtörténete van, már több, mint tíz éve kezdődött a daganata. Akkor azt kezelték, tünetmentes is volt egy ideig, de aztán visszatért a daganat. Akkor újra kezeléseket kapott, de ott már nem tudták az áttéteket uralni. Tüdő és máj áttétei voltak, amikor eljött hozzám. Őt most is, folyamatosan kezelem. Nála azt tudtuk elérni, hogy áttétei már egyáltalán nincsenek, a követési időm, több, mint négy év, a hölgy teljesen jól van. Fontos tudni, hogy nem minden betegnél tudunk ilyen eredményt elérni. Én a betegeknek soha nem mondom azt, hogy a homeopátia önmagában  elegendő módszer a daganatos betegségek gyógyításában. 

HVM: Mi az, akit Önt minden nap továbbviszi, amiért fölkel, szakmai értelemben, ami még akkor is tovább lendíti, amikor látja az ellenállást, látja a támadást, látja, hogy milyen sok ember hal meg…

JE: A betegek, a betegek hálája és az, hogy tudok nekik segíteni. Én minden reggel úgy kelek fel, hogy imádkozom, hogy ma sikerüljön a betegeknek úgy segítenem, hogy az továbbvigye őket az életük útján. 

*HVM: Háver-Varga Marianna

**J.E: Dr. Jónás Eszter