Nagy homeopátiás szerek, nagyszerű megoldások: Pulsatilla

A Pulsatilla (kökörcsin) a boglárkafélék családjába tartozik, magyar nevét az ótörök „kök” szóból kapta, ami magyarul kéket jelent, utalva ezzel a virág színére. A márciustól májusig virágzó, Magyarország több tájegységén megtalálható növényfaj frissen szedve mérgező. A selymesen borzos virág nyílt, szeles helyeken, homokos talajon nő, nincs szüksége sok vízre. Ezek a jellemzők megjelennek a homeopátiás szerben is, a szert igénylő beteg ugyanis egyáltalán nem szomjas és nagyon kívánja a friss levegőt. A virág bókoló feje épp úgy hajladozik a szélben, ahogy az ebben az állapotban lévő személy hangulata, hol sír, hol nevet, testi-lelki szinten is a változékonyság jellemzi.

A PULSATILLA PRATENSIS​ (Pulsatilla) nagyon hasznos szer gyerekek és nők esetében. Pulsatilla állapotban a gyermek határozatlan, félénk, sírós, nehezen engedi el, szinte csüng az anyukáján. Legfőbb félelme, hogy elhagyják, nem szeret egyedül lenni, ezért is olyan ragaszkodó. Viselkedése együttérzést vált ki, és ha figyelmet, törődést kap, könnyen vigasztalódik. Javulnak a tünetei akkor is, ha friss levegőn van, a meleg szobát nem kedveli. Ha fázik is, inkább betakarózik a nyitott ablak mellett, de leginkább a szabadba kívánkozik. 

A Pulsatilla a homeopátiában a meghűléses betegségek egyik fontos szere, főleg, ha az a lábak átnedvesedése, áthűlése következtében alakult ki, de a felfázásos panaszokban is alkalmazható. Nem maró, sárgás krémszerű váladékok jellemzik, náthája íz- és szagvesztéssel járhat. Középfül gyulladásban kiemelt szer, és segít a hurutos köhögésben is, amire az jellemző, hogy alacsony párnán fekve rosszabb, fel kell ülnie. A szer másik fontos hatóterülete az emésztés, könnyen megfájdul a gyomra a zsíros, tejszínes ételektől, a sertéshústól vagy a fagylalttól, amit ennek ellenére nagyon kíván. A gyomrában kőérzete lehet, hasmenése váltakozhat székrekedéssel. A Pulsatilla jól hat az árpára és kötőhártya gyulladásra is. Bármi is legyen a panasza, a szerképet legkönnyebben úgy ismerhetjük fel, ha a változékony, vándorló tüneteket látjuk, amik melegtől rosszabbodnak, hideg, friss levegőn, törődésre, vigasztalásra azonban javulnak.