Homeopátia a járványok kezelésében

Két egymást követő hullámban érkezett, és a második, mutáns törzs okozta a súlyosabb pusztítást.

Mit jelent az, hogy mutáns? Az influenzavírus „sikerét”, azt, hogy képes fennmaradni, míg annyi más betegség tűnik el, rendkívüli változékonysága biztosítja. Felületén antigének vannak, ők a vírus névjegyei. (Ezeket jelölik betűvel és számmal, pl. H1 és N1). Kicsit változnak évről évre, de nem túl gyorsan, így az évek során, a telente átélt influenzákkal szervezetünk megtanul védekezni ellenük. Szerzett immunitásunk megakadályozza a sokszori fertőződést, természetesen akkor, ha immunrendszerünk jó állapotban van! Néha azonban az antigének gyorsan átalakulnak, ilyenkor jönnek a nagy járványok, mert a szervezet nem ismeri a hirtelen átalakult kórokozót.

A gyógyulás legfőbb titka mindig a jó állapotban lévő, jól működő immunrendszer.

A spanyolnátha először a hazatérő katonák között szedte áldozatait, utána a lakosság is egyre nagyobb számban betegedett meg. A világháború után legyengült szervezetű, alultáplált emberek sokszor nem tudták a vírusfertőzéssel felvenni a harcot.

Az orvostudomány akkori tudásával nem tudta megállítani a járvány terjedését. A fertőző betegségek ebben az időben nagy veszélyt jelentettek, XIX. században is még ezrével szedte a tífusz és a kolera is áldozatait. A homeopátia, mely a természetes immunitás fokozásával gyógyít, több járványos betegség gyógyításában bizonyult nagyon sikeresnek.

Amikor a kolera 1831-ben betört Európába, a halálozási arány (hagyományos kezelés mellett) 40 %-tól (az Orosz Birodalmi Tanács adata) 80 %-ig (Osler Orvosi Tankönyve) terjedt. Hagyományos kezelés mellett a kolerával fertőzött emberek közül ötből kettőt, sőt néha négyet is elveszítettek. Ezzel ellentétben  London tíz homeopátiás kórházában az 1831-1832-es években 9 %-os volt a halálozási arány.

Az 1918-as influenza világjárvány idején Magyarországon is voltak olyan orvosok, akik ismerték ezt a módszert. Schimert Gusztáv, a neurobiológus Szentágothai János akadémikus édesapja, a kor ismert homeopata orvosa volt, praxisában nem halt meg senki a járvány idején, szemben a sokszor 50 százalékos halálozási aránnyal.

Az amerikai spanyolnátha járványról szóló adatok szerint 24 000, hagyományosan kezelt influenzabeteg esetében 28, 2 %-os volt a halálozási arány, míg 26 000, homeopátiásan kezelt beteg között csupán 1,05 %-os.

A leggyakrabban alkalmazott szer a GELSEMIUM SEMPERVIRENS​ volt, de néhány BRYONIA​ és EUPATORIUM PERFOLIATUM​ (Eupatorium) esetet is jelentettek.

A homeopátiás gyógyítás ebben az időben virágkorát élte. Ha valaki életbiztosítást akart kötni a századforduló tájékán, kedvezőbb elbírálásra számíthatott, ha homeopata orvos felügyelt az egészségére. Magyarországon is több homeopátiás kórház működött, és a módszert oktatták az orvosegyetemen is.

Később, az antibiotikumok és gyorsan ható gyógyszerek felfedezése után a homeopátia háttérbe szorult, majd a XX. század vége felé, amikor a krónikus betegségek és a vírusok újabb kihívás elé állították a tudományt, ez a 200 éve sikeres gyógyítás ismét sikeres alternatívát nyújtott és nyújt a kezelésben.

Forrás: Julian Winston: ÍZELÍTŐ A JÁRVÁNYOK HOMEOPÁTIÁS KEZELÉSÉNEK TÖRTÉNETÉBŐL, SIMILE, 2009.