Charles Darwin és a homeopátia

Charles Darwin a 19. században élt brit természettudós, az evolúcióelmélet megalkotója, „A fajok eredete” (1859) című mű szerzője, ahol részletesen kifejtette a természetes szelekció elvét. Kutatásai forradalmasították a biológiát, és alapjaiban változtatták meg az élővilágról alkotott nézeteinket. Tudományos megközelítése szigorúan az empirikus bizonyítékokra épült, élete során számos egészségügyi problémával küzdött, ami miatt az alternatív gyógymódokat, köztük a homeopátiát is kipróbálta. Charles Darwin és a homeopátia kapcsolata különös és összetett történet, ami betekintést nyújt a 19. századi orvostudomány sokszínűségébe és Darwin egészsége visszaszerzése érdekben folytatott személyes küzdelmeibe. 

1849-ben Charles Darwin egészsége megromlott, ami jelentősen korlátozta munkaképességét. Tünetei között emésztési zavarok és bőrproblémák is szerepeltek, amelyek több éven át megkeserítették az életét. Ebben az időszakban fordult Dr. James Manby Gullyhoz, egy orvoshoz, aki a balneoterápia és a homeopátia módszereit alkalmazta. Bár Darwin kezdetben szkeptikus volt ezekkel a kezelésekkel szemben, egészségi állapota jelentősen javult a terápia hatására. 

Érdekes módon Darwin saját növényi kísérletei során is találkozott a homeopátiás dózisok kérdésével. A DROSERA (Drosera rotundifolia)​  nevű rovarevő növénnyel végzett kísérletei során rendkívül kis mennyiségű ammóniasókat alkalmazott, és meglepődve tapasztalta azok jelentős biológiai hatását. Ez a felfedezés megdöbbentette, és még azon is elgondolkodott, hogy publikálja-e tapasztalatait. Két fia is megerősítette ezeket az eredményeket, bár eleinte ők is kétkedve fogadták azokat. 

Darwin levelezéséből kiderül, hogy kapcsolatban állt homeopata orvosokkal is. Egy 1862-es levelében említést tesz egy német homeopata orvosról, aki hasonló evolúciós elméletet publikált, mint ő, de "sokkal mélyebbre megy". Ez az orvos valószínűleg Augustus Wilhelm Koch volt, aki egy 613 oldalas könyvet írt a homeopátia fiziológiai, patológiai és terápiás alapjairól, a kristályok, növények és állatok evolúcióját is beleértve. 

Charles Darwin esete a homeopátiával és a balneoterápiával rávilágít arra, hogy a 19. században az orvostudományban számos alternatív módszer létezett, és még a tudományos gondolkodású emberek is nyitottak voltak ezek kipróbálására, különösen, ha saját egészségükről volt szó. Nyitottsága révén Darwin olyan jelenségekkel találkozott saját tapasztalatai és kísérletei során, amelyek elgondolkodtatták a higítások és kis dózisok biológiai hatásairól.

(H.S.)

Forrás:

pubmed.ncbi.nlm.nih.gov

pmc.ncbi.nlm.nih.gov

Kép: Freepik.com