Homeopátia kisállatoknál

Az utóbbi években sok féle kisállat jelent meg az állatkereskedésekben. A felnőttek világából ismert „meglátni és megszeretni” kifejezés más tartalmat kapott, és a „milyen cuki” felkiáltással kiegészítve, máris új otthonra lel, a tengeri malacka, a hörcsög, egérke, zsebórányi teknős, vagy éppen pár guppi egy nejlon zacskóban.

Ezután csak az ég a tudója, mit is kéne velük kezdeni. Szerencsésebb eset, ha valamelyikük, csak a régiek pótlásként került új otthonába...Persze a körülmények igencsak változatosak, és ugyebár a gyerkőcök nemcsak „játékból” etetik az új szobatársakat. Ezek az állatkák általában nagy túlélők, de sokszor megesik, hogy a reggel még pufók pofazacskójával szaladgáló aranyhörcsög, estére már nem tömködi magába magvakat...
Ilyenkor egyszerre két apró lelket kell gyógyítani, a gyerekét és a kedvencét-mindkettőt szelíden- mondhatnám homeopátiásan!

Aki próbálta már, tudja, hogy nem könnyű. Az az állatorvoslás, amelynek jelképe a tű és fecskendő, sikeresen kigyógyított egy agámát bajából, cserébe viszont, – szó szerint – vadállattá változtatta, az addig igencsak békés jószágot. Már a közelítő szándéktól is támadóvá vált a szegény hüllő, így a „kesztyűs kéz” sem segített rajta. A homeopátia ismerete nélkül számomra is esélytelen próbálkozás lett volna gyógyítása.

A görényes világ, különösen izgő-mozgó, csupa kíváncsiság. Ehhez a történethez szereplőként szorosan kapcsolódik akkori asszisztensnőm, aki lelkes rajongója volt mindennemű állatnak, aki csak megfordult rendelőmben. Mukika a görény, aki már több állatorvosi rendelő kukáját belűről is feltérképezte, – mi magunk között csak büdöskének hívtuk – hosszabb idő után újra vizitre jelentkezett gazdájával. Ismeretem szerint tartós betegségtől szenvedett, ún. „patkányfarok”kórképpel. A kimaradt időben – a gazdi vallomása szerint – más helyen is próbálkoztak, de a szurik sem hoztak látványost javulást, ellenkezőleg... így a viszontlátás örömében asszisztensem felkapta a görénykét, és kis tutyimutyit mormolva orrozásba kezdett – volna –, ha Muki is így gondolja. Ám a rossz tapasztalat, a görényt megrémítette, úgyhogy foggal, körömmel belekapaszkodott kolléganőm orrában. A gyors homeopátiás ellátás által szerencsére egyik félben sem hagyott maradandó nyomot az eset. Azóta Muki már imponáló farokkal kutakodik nálunk, de azért a kettőjük közti tisztes távolságot mindenesetre betartják.

A „harapós példák” megerősítették korábbi, és további szándékomat, hogy az aprócska szőrős, bőrös, pikkelyes állatkáknak is tartóst gyógyulást nyújtsak a homeopátiás kezelések által.

A szokásosnál is nehezebb az esetfelvétel ezekben az esetekben, hiszen annak a „háromlábú széknek” amely a homeopátiás esetfelvétel alapját képezi, sokszor csak „fél láb” a támaszték, de nincs boldogabb pillanat annál, amikor a törpe nyuszi a gyógyító cseppeket lenyalogatja bajszáról, és a dobolós pukkadt hasa másnapra már leereszt, és répát kis gazdija csillogó szemei előtt ugyanolyan harsányan ropogtatja...