A természetben a vadon élő állatok, vagy az emberek közelében is, fél-szabad tartásban, saját bajaikra szükségszerűen válogattak a környezetükben fellelhető növényi, esetenként ásványi anyagokból.
Egyik szemléletes példája ennek, hogy a legelésző birkanyáj egyes egyedei gyomorrontásukra a „napi menüt” cickafark legelésével kezdték. Ennél az öngyógyítási formánál, még a „fűben, fában az orvosság” is hatékony volt, mindaddig, amíg az ember saját kis önös érdekéből elkezdte „kézből” vagyis készből etetni az állatait-kicsiket, nagyokat, tollasat, szőröset egyaránt. Ehhez viszont maga mellett kellett tudnia csordáját, lovát, nyáját és kerítőt játszó munkás puliját.
Nincs is ebben semmi rossz, mondhatnánk – éltek is boldogan, míg meg nem ettük őket! De addig is...Kórok és nyavalyák mindig is voltak és akkor mutatkoztak meg leginkább, amikor az emberi mohóság élhetetlen korlátok közé szorította „tulajdonát”. Akkor gyorsan kellett menteni a menthetőt...
Hasonlót a hasonlóval
Két módon lehettet eljárni: tüzet vízzel- vagy kutyaharapást szőrivel! Az előzőt mindenki érti, az utóbbival még ismerkedünk.
A hasonszenvi gyógyászat, a homeopátia alkalmazása állatokon azon egységes elvek alapján hatékony és sikeres lehet, amelyek az embergyógyászatban is önálló diagnosztikai és terápiás módszerként működnek.
Ez érvényes is addig a pillanatig, amíg az állatos viziten el nem hangzik a kérdés, hogy „na és mi a baja?”.Tőlem kérdi Dr .Úr ?- hangzik a válasz. A háromlábú széknek rögtön ki is törött az egyik lába... Hogy a handicapből futamot nyerjünk, nem kevés tapasztalat és empátia szükséges.
Ami közös a gyakorlati alkalmazásban az leginkább a gyógyszerkincs, hiszen a szerek természetes ásványi, növényi és állati eredetűek. Ezek az anyagok bármelyike okozhat betegségtüneteket az adagolt mennyiség és gyakoriság függvényében, így tehát minden anyag nagyléptékű dinamizált, azaz potenciált „hígítása” felhasználható a gyógyításban. Hatékonyságuk azonos az embergyógyászatban tapasztaltakkal, de a találati pontosság igencsak változó lehet.
Hogy ez mégsem szegte kedvét eleinknek, mi sem bizonyítja jobban, mint a másfél évszázada 1868-ban kiadott Hasonszenvi Állatorvos című németről magyarra fordított vezérkönyv, amely ma is megállja helyét.
Mi kell ahhoz, hogy egy beteg állat (haszon vagy kedvenc) esetleg mindkettő homeopátiásan gyógyulhasson?
Elsősorban egy megértő gazd(a)i. Aki végre megértette, hogy kedvence kálváriája egyben kettőjük baja. Orvosolni az okokat érdemes, a tünetek „maguktól” múlnak el... különben is csak jeleztek valamit és ez emberre, állatra egyaránt érvényes!
letöltöm
Ha valamire nem találtad a választ, tedd fel a kérdésed szakértőnknek! Kérdésed elküldése előtt kérjük, vedd figyelembe, hogy a válaszok nyilvánosan jelennek meg. Ha a problémád bizalmas jellegű, inkább az orvoslistánkban keress egy szakértőt, akivel személyesen konzultálhatsz. Nincs lehetőségünk magán e-mail címekre történő válaszadásra és telefonos konzultációra sem.
Szakértőinknek új kérdést csak regisztrált látogatóink tehetnek fel. Ha még nem regisztráltál oldalunkon, kattints ide! Ha már regisztráltál korábban, akkor lépj be.