Cicák sebgyógyítása homeopátiás szerekkel

Nem csak az áldozataikat, egereket, lepkéket, rovarokat ragadják meg éles karmaikkal, hegyes kis fogaikkal, hanem bizony egy – egy hirtelen mozdulattal akár gazdáikon, akár társaikon is súlyos sebeket ejthetnek.

Ilyen jellegű sérülések főként a kandúrokat érik, amikor a párzási időszakban túlzott mértékben fitogtatják férfiasságukat, s nem hajlandók belátni, hogy a náluk erősebb „kand-urakkal” nem érdemes mindenáron harcba szállni a gyengébbik nem kegyeinek megszerzéséért. Előbb utóbb azonban minden csata véget ér s mind a győztesek, mind a vesztesek többé vagy kevésbé elcsigázva, megtépázva, sebesülten térnek haza az őket órák vagy napok óta váró „családi fészekbe”, ahol kimerülten kuporodnak fel kedvenc foteljuk sarkába s véget nem érő, hosszú alvással pihenik ki fáradalmaikat.

Ébredés után pedig megkezdődik a „háborús veszteségek” felmérése, a kapott sebek tisztogatása, nyalogatása, ami azért sem egyszerű dolog, mert ezek a sérülések többnyire a fejükön érik az állatokat. Ilyenkor bizony nagyon jól jöhet, ha a gazdi szakszerűen tud segíteni kedvenc kis trubadúrjának s olyan módszert alkalmaz, amelyik amellett, hogy a sebgyógyulási folyamatot gyorsítja és csökkenti a sérült területek fájdalmát, biztosan ártalmatlan is az állat számára. Szerencsére a homeopátia számos olyan szert ismer, amit a kellően képzett gazda ilyen esetekben alkalmazhat.

Mielőtt a megfelelő szert kiválasztanánk, győződjünk meg a sérülés jellegéről. Ahol a szőrt csapzottnak, vértől vagy véres nyálkától összetapadtnak látjuk, próbáljuk meg a sebet megkeresni és jól szemügyre venni. Ehhez legjobb, ha a szőrt kíméletesen lenyírjuk és szétsimogatjuk a seb körül.

 Ha a sebzés még láthatóan friss, élénkvörös, fényesen csillogóak a sebszélek és nem vagy csak kis mértékben szennyeződött, akkor ARNICA TINCTÚRÁT alkalmazzunk a helyi kezelésre. A tömény tinktúrából egy pohárba engedett ujjnyi mennyiségű, kéz meleg vízhez 15-20 cseppet adjunk, s ezzel – mull lap (géz) vagy egy tiszta zsebkendő segítségével – óvatosan mossuk át a sebet és annak környékét. Az ARNICA MONTANA​ nem csak tisztítja a sérült területeket, hanem fájdalomcsillapító és sebgyógyító hatása is jelentős!

Másképpen kell értékelnünk a helyzetet, ha már régi, több napos vagy erősen szennyezett sérüléssel tér haza a macskánk! Ilyenkor a beszáradt, fénytelen, szürkés-vörös, esetleg gennyes, néha talán már bűzös sebeket célravezetőbb a szőr eltávolítását követően KÖRÖMVIRÁG TINCTÚRÁVAL kezelnünk: az Arnicánál leírtakhoz hasonlóan készítsünk a tömény alkoholos kivonatból mosófolyadékot, s ezzel néhányszor mossuk át a sebet és környékét. A körömvirág hatóanyaga a régebbi és erősen szennyezett sebeknél tapasztalható megzavart sebgyógyulási folyamatot előnyösen befolyásolja – szabályozza és meggyorsítja – azáltal hogy megtisztítja a sebüreget az elhalt szövetmaradványoktól, elpusztítja az ott lévő kórokozókat, miközben megindítja az egészséges sejtek szaporodását.

Ha a sebeket kitisztítottuk, a helyi kezelést a választott szer (Arnica vagy Körömvirág) hatóanyagával készült kenőccsel folytassuk tovább. Ha azt tapasztaljuk, – főként hasított sebeknél – hogy a legkisebb érintésre is rendkívül érzékeny a sérült terület, akkor kezeljük azt helyileg naponta többször HYPERICUM OLAJJAL.

A kevésbé veszélyes sebek gyógyulási folyamatát kiválóan támogathatjuk az alábbi, szájon át adagolható homeopátiás szerek kombinációjának, egy időben történő adagolásával: STAPHYSAGRIA​5 CH és SILICEA​9 CH.

Ezek a szerek (a patikák többségében már szabadon vásárolhatók) mindegyikéből naponta 2x3 golyócskát teszünk az állat szájába, vagy ha ez nehézséget okoz, akkor az állat ivóvizébe, esetleg kevés vízben feloldva közvetlenül öntjük, vagy fecskendezzük a szájába.

 Különös figyelmet kell fordítanunk a harapott sebek kezelésére! Ezek a sebek mindig párosával „készülnek” ezért soha ne elégedjünk meg azzal, ha csak egy harapott sebet találunk, hanem mindig keressük meg annak az ellenoldali párját is. Harapás ugyanis csak akkor következhet be, ha a támadó mind az alsó mind a felső álkapcsának szemfogait egyidejűleg tudja használni. Egyébként csak mélyebben vagy kevésbé mélyen végig karcolja a sértett fél testfelületét.

A harapott sebeket egyébként helyileg hasonlóan látjuk el, mint a szennyezett vagy több napos sérüléseket, azonban számolnunk kell azzal, hogy ezek sokkal gyakrabban tályogosodnak el, mint a felületesen ejtett sebek. Ha ez bekövetkezik, akkor a sebzés észlelését követő néhány nap múlva azt tapasztaljuk, hogy a beteg terület megduzzad, rendkívül érzékennyé válik, az állatot gátolja a mozgásában, ha a pofatájékán van evésében, ivásában s ilyenkor esetleg csuroghat a nyála is. Később a duzzanat megpuhul és néhány nap után, amikor a tályog „megérik” meg kell nyitni, vagy magától kifakad, és gennyes váladék ürül belőle.

A homeopátia kiváló szereket ismer, amivel a fenti folyamatot felgyorsíthatjuk, s napokkal megrövidíthetjük kedvencünk szenvedéseit anélkül, hogy sebészi beavatkozást (altatás, vágás stb.) kellene alkalmaznunk, vagy akár csak kézbe kellene vennünk a cicát, a tályog megnyitásához vagy utókezeléséhez. A homeopátiás módszert alkalmazó gazdi teendője ilyenkor a következő:
Ha azt látja, hogy a sérült terület duzzadni kezd HEPAR SULFUR​ 5 CH-t adagoljon a cicának, kétóránként egy-egy adagnyi mennyiségben, az előzőekben leírt módon (éjjel nem kell adni). Ennek hatására a tályog igen gyorsan „megérik” és többnyire 48 órán belül magától kifakad. Hogy az érést követően a tályog megnyílása is biztosan bekövetkezzen, a második naptól kezdve adjunk ugyancsak kétóránként néhány alkalommal 3-3 golyócskát a „homeopátiás késnek” elnevezett MYRISTICA SEBIFERA 5 CH-s szerből. Ha a tályog már megnyílt, mindkét szer adagolását szüntessük meg! A tályog üregében maradt szennyes váladék tökéletes kitisztítására adjunk a betegnek szájon át a SILICEA​ 9 CH-ból naponta 2x3 golyócskát 4-5 napon keresztül.

Aki a homeopátiás szereket elkezdi alkalmazni, hamar rájön arra, hogy mind kedvenc állatának mind saját magának megkönnyíti a helyzetét azokban az időszakokban, amikor a legnagyobb problémákat kell megoldaniuk, s aki már korábban volt hasonló helyzetben az össze tudja vetni, hogy mennyivel egyszerűbbé válik így a sérült állatok ellátása. Ezzel természetesen nem kívánok senkit sem arra biztatni, hogy a jól bevált hagyományos állatorvosi szolgáltatásokat a jövőben ne vegye igénybe, mert hiszen egy mélyre hatoló hosszan felszakadt sebzés esetében semmiképpen nem nélkülözhető a szakszerű állatorvosi ellátás, mint ahogy a törött végtagok esetében sem helyettesítheti semmilyen homeopátiás szer adagolása a törött csontvégek megfelelő helyzetben történő tartós rögzítését.

Azonban tudnunk kell azt is, hogy a homeopátiás szerek a „hagyományos” állatorvosi ellátással egyidejűleg is előnyösen adagolhatók hiszen, a sebgyógyulásra vagy a csontvégek összeforrására gyakorolt rendkívül kedvező hatásukat ebben az esetben is kifejtik, s ezt mindenképpen ki kell használni annak a gazdának, aki már ezen ismeretek birtokába került.