Kutatások, tudományos anyagok, érvek

Hitek és tévhitek a homeopátiával kapcsolatban

Hitek és tévhitek a homeopátiával kapcsolatban – cikk a Magyar Orvos c. lapból

  • Hitek és tévhitek a homeopátiával kapcsolatban – cikk a Magyar Orvos c. lapból

    Hitek és tévhitek a homeopátiával kapcsolatban – cikk a Magyar Orvos c. lapból

  • kinyomtatom

  • elküldöm

  • ajánlom

Úgy gondolom, hogy a homeopátia megisme­rése minden gyakorló orvos számára hasznos lehet, aki kellő nyitottsággal vagy egészséges gyanakvással tekint a holisztikus gyógymódok felé. Nagyon fontosnak tartanám az ún. aka­démiai orvoslással történő közös munkát, az együttműködési lehetőségek közös keresését, egymás álláspontjának tiszteletben tartása mellett. Hazánkban az elmúlt évtizedek nem kedveztek ennek a közeledésnek. 

Miért is lenne ez egyre fontosabb napjaink­ban? Az internet világában a laikusok számára is nagyon sok információ elérhető, amelyek érthetősége nem mindig felel meg a beteg igényeinek, és szakmai szempontból is hagyhat kívánnivalót maga után, valamint félrevezet­heti az érdeklődőt. Szükséges lenne ezért a hiteles orvosi tájékoztatás, mely megfelelő információk hiányában természetesen nem lehetséges.

Kérem, tekintsék ezt a sorozatot egy lehető­ségnek, amely a homeopátia pontosabb megis­merését szolgálja, mindez pedig történjen közös célunk, betegeink meggyógyítása érdekében.

Történeti rész

A brit királyi család, Yehudi Menuhin, John Rockefeller, Tina Turner, Teréz anya és Mahatma Gandhi kevés közös dolgot mondhatnak el magukról azon kívül, hogy mindannyian a homeopátia elkötelezett hívei voltak. A ho­meopátiának akadnak lelkes támogatói és ádáz ellenségei, de az ok, hogy ez a 200 éves alter­natív orvostudomány fennmaradt a történe­lem során, egyszerű: a homeopátia működik.

Mivel hatásmechanizmusát mélységeiben csak a XX–XXI. század vizsgálati eszközeivel és fizikai ismereteivel lehet igazolni, sokan tartják a XXI. századot a tudományos homeo­pátia igazi eljövendő virágkorának. De gon­doljunk bele, hány évig használták sikerrel az aszpirint, miután 1899-ben szabadalmaztat­ták, kizárólag empirikus alapon, mivel részletes hatásmechanizmusát csak a hetvenes években írták le. (Vane, Bergstrom és Samuelson kap­tak ezért Nobel-díjat 1976-ban).

A homeopátia egy gyógyítási paradigma, melynek lényeges eleme, hogy egység­ként kezeli az individuum fizikai és szellemi tulajdonságait. Ha a gyógyítási módszereket leegyszerűsítve definiáljuk, két irányvonalat határozhatunk meg:

(I) specifikus tünet kezelése,

(II) a szervezet öngyógyításának serkentése, vagy, mint egyes autoimmun betegségek ese­tében, annak regulációja a gyógyulási folyamat irányába. A homeopátia gyógyszerei, melyek Magyarországon is törzskönyvezett szerek, az utóbbi módon, az immunmoduláción keresz­tül hatnak. Az ilyen gyógyulás, bár egy krónikus esetnél lassabb, mint egy gyorsan ható tüneti, de az okot meg nem szüntető terápia, hosszú távon is maradandó javulást hoz. A szervezet önregulációjának irányítása az objektív leletek és a szubjektív személyiség mélyebb rétegei­nek együttes vizsgálatával lehet sikeres.

A homeopátia mélyebb ismeretéhez elő­ször annak szabályait kell definiálnunk:

Dr. Selye János, a stresszelmélet meg­alapozója volt az első tudós, aki komolyan vizsgálta az érzelmi, vegetatív állapot hatását a szervezetre. Az ő elmélete szerint a beteg­ség tünete vészreakció az egyensúlyi állapot visszaállítására.

Egyszerű példaként a fertőzés ok-láz oko­zat, védekezési mechanizmus párhuzamot hozta fel. Hiszen már Celsus is írta: „Adjatok kezembe egy szert, amivel lázat tudok okozni, és meggyógyítok minden betegséget”. Klu­ger és társai az 1980-as években publikálták kísérleteiket, melyben bizonyították, hogy az enyhe lázas állapot fokozta az interferontermelést és a limfocitaaktivitást a szervezetben. Egyfajta „termoregulációs” módszerként működött. Fizikai tételként is ismert az élő és élettelen rendszerek önregulációs törekvése a homeosztázis fenntartására, a rendezettségi állapot (entrópia) bizonyos szintjei fontosak az élő rendszerek fennmaradása és környe­zetükkel folytatott stabilitása szempontjából. Natura sanat!

A homeopátiás kezelés alaptétele: a ha­sonlóság szabálya

Túladagolva minden növény, ásvány és kémiai anyag egy rá jellemző egyedi fizikai, mentális, érzelmi tünetegyüttest okoz. Ez különböző. Pl. az arzén hatását jól ismerjük, hiszen évszázadokon át használták családi és dinasztikus problémák megoldására, így az arzénmérgezés tünetei jól dokumentáltak a törvényszéki orvostanban. Az is tény, hogy azonos betegségekre egyes emberek külön­böző módon reagálnak fizikai, mentális és érzelmi szimptómákkal.

A homeopátia a közhiedelemmel ellen­tétben nem keleti, hanem európai, német ere­detű gyógymód, és egy empirikus szemléletű orvos-gyógyszerész felfedezése, módszere szerint azt a szert kell egy betegségre meg­találnunk, amely a beteg ember tüneteihez hasonló tüneteket okozna túladagolva. Ha megvan a simile, ezt nagyon kicsiny, biztonsá­gos adagban kapja a beteg.

A homeopátia szerei egyénre szólók. A betegséget egy egyénre jellemző tünetek összességeként, pszichofizikai trauma eredmé­nyeként értékeli. (Ullmann, 1991)

Ehhez egy kis etimológiai visszatekintés, miből is ered a tünet, szimptóma kifejezés. A szó görög eredetű, eredeti jelentése nyersfordításban „va­lami velejárója”. A homeopátia a tünetet jelzés­ként értékeli, profán hasonlattal úgy, mint amikor az autóban ég az olajjelző lámpa. Ilyenkor, ha meg akarjuk oldani a problémát, nem az égőt csavar­juk ki, hanem olajat cserélünk a motorban.

A higany, a mercurius egy nagyon széles körben használt homeopátiás szer. Számos akut és krónikus állapotra adható. Nem azért hat, mert antibiotikus, nyugtató vagy stimu­láló hatása van. A homeopátiás alapszabály szerint hat, azaz azokra az emberekre, akik a higany-túladagolás speciális tüneteit produkál­ják betegségük velejárójaként.

Vegyünk erre egy példát. Milyen tüneteket okoz a per os higanymérgezés egészséges em­bereknél? A szervezetbe jutó higany a szájban, a gyomorban, a végbélben és a vesékben okoz elsősorban elváltozásokat. A szájban fokozott nyálelválasztás, bűzös lehelet, a mandulákon álhártya és fekélyes szétesés képződik. Talán nem meglepő, hogy homeopátiás hígításban a mercurius az angina pseudomembracea és a stomatitis kezelésében gyakori szer. A bél­ben fekélyes gyulladás alakul ki, nyálkás-véres széklettel. A dysenteria és a colitis ulcerosa kórképe nagyon hasonló lehet.

A hasonlóság törvénye használatos a ha­gyományos medicinában is. Ez az immunizáció alapja, és pl. a modern allergiakezelés egyik alapköve is.

Hasonlóan ható szerek:

  • Hiperaktív gyermekeknél – metilfenidát (ritalin).
  • Allergiánál allergénekkel való deszenzibilizá­lás (hígított allergének).
  • Oltások (elölt kórokozókkal).
  • Probléma: az egyéni érzékenységtől füg­gően mellékhatások jelentkezhetnek.

Példák az ellenhatáson alapuló gyógyszerekre:

  • Székrekedésre hashajtó.
  • Gyulladásra gyulladásgátló.
  • Gyomorsav-túltengésre antacidum.

A hasonlót a hasonlóval homeopátiás és hagyományos alkalmazása közti különbség az adagolt gyógyszer mennyiségében és a felírás egyéni tünetekre individualizált módjában rejlik.

Vegyünk például egy fejfájást. Milyen sokféle lehet! Van, akinek homloktájékon, másnak tarkónál, jobb, avagy bal oldalon lokalizált a fáj­dalma. Romlik, ha mozog, vagy ellenkezőleg, ha lefekszik. Van, akinek a jégtömlő, és van, akinek a meleg borogatás használ. A továbbiakban kiderülhet, hogy társul mellé emésztési problé­ma, vagy szédülés, esetleg torokfájás. Tünetek individuális variációi, melyek egy adott szerre utalnak. A homeopátia tünet–szer-kapcsolatai nagyon alkalmasak a számítógépes analízisben való felhasználásra, jelenleg is számos reper­torizációs szoftver (Repertorizáció: Tünetek alapján történő szerkeresés.) van forgalomban, de a homeopátiás vizsgálatnál nagyon fontos té­nyező marad a beteg–orvos-interakció.

Természetesen vannak olyan homeopátiás szerek, melyek 200 év tapasztalata alapján egyes szervekre vagy betegségekre specifiku­san hatnak. Ez leegyszerűsíti a homeopátia lai­kus alkalmazását, mivel ezek a szerek komplex tabletta formájában (több bevált hatóanyag egy tablettában), jelölt indikációval kaphatók.

De milyen kérdések merülnek fel egy indivi­dualizált szer keresésekor?

Vannak a fő tünetek és a melléktünetek. Mi­lyen napszakban romlik az állapot? Befolyásolja az időjárás?

Van olyan étel, amit kedvel a beteg, vagy amit kifejezetten elutasít? Volt mentális vagy fizikai trauma az életében? A módszer iránt szkeptiku­sok a kérdéssort logikátlannak és feleslegesnek ítélhetik. Azonban a tudomány egyre több bizo­nyítékot szolgáltat arra, hogy igen, ezek fontos információk. Elfogadott tény, hogy a szerveknek és az enzim/hormontermelő folyamatoknak megvan a maguk napi (diurnalis) „ritmusa”: ezt a kronobiológia ismeri és kutatja. A klimatikus jelenségek is hatással vannak az agy kémiai folya­mataira, az egyes ételpreferenciák metabolikus zavarokra utalhatnak. A kétszáz éves empirikus módszert kezdi igazolni a modern tudomány.

A hasonlóság törvényét és az individuális ke­zelés elvét általában elfogadják. A homeopátia leginkább vitatott ténye maga a gyógyszer, azaz az előállítás módja.

Milyen megoldandó feladat elé nézett Hah­nemann, amikor tökéletesítette gyógyszerei­nek formulációját?

– A dózist minimalizálni kell, és a beteg fogé­konyságához szükséges adaptálni.

– A kiindulási anyag esetleg toxikus tulajdonsá­gait megszüntetni, mellékhatás-mentessé tenni.

A homeopátiás gyógyszerkészítésnél a hígítások több lépésben történnek. Minden hígítás után ütve rázzák, azaz dinamizálják az oldatot. Így eredetileg mérgező anyagok is alkalmassá tehetők a gyógyításra.

Ez egy hosszú folyamat, mely során az ere­deti kiindulási anyagot hígítják, leggyakrabban 1:99 arányban oldószerrel, összerázzák, majd a kapott anyag 1 egységét ismét oldószerrel keverik, rázzák, és ez a folyamat a kívánt mér­tékű hígítás eléréséig folytatódik.

Az első kérdés, hogyan lehet hatása egy olyan anyagnak, ami a fenti hígítási módszer szerint (ha 1 molos oldatból indulunk ki) a 12. hígítási lépés után az Avogadro-szám (6 x 1023) szerint az oldat nagyságrendekkel csökkenő valószínűséggel tartalmazhat akár egyetlen aktív molekulát is?

A másik az, hogyan lehet az, hogy minél jobban hígított az anyag, annál tartósabb és mélyrehatóbb a hatása?

A hatást ma már számos klinikai tanulmány bizonyítja. Ezeket a sorozat következő ré­szeiben mutatjuk be. A tudomány sok egyéb nanoméretű részecske (pl. a feromonok, hang- és fényterápia) hatását igazolta az em­beri szervezetre.

De mindezek előtt érdemes leszögezni, hogy a homeopátia azért népszerű, mert működik. A megismerés leginkább bevált útja a tapasztalás.

A teória, ami bizonyítja ezt, fontos, de csak másodlagosan. Ez hasonlóan érvényes a hagyományos orvoslás gyógyszereire: sok ismeretlen hatásmechanizmusú gyógysze­rünk van még. A következő magyarázat ezért inkább filozofikus és gondolatébresztő, nem a tudományos teljesség igényével készült.

A kiindulási alap az, hogy a homeopátia szerei nem kémiailag, hanem fizikai szinten hatnak.

Jose Delgado neurológus kísérleteiben az emberi agyat egy adóvevőhöz hasonlí­totta, amely a legkisebb ingert is képes fogni, amennyiben a frekvencia, amplitúdó és egyéb elektromágneses tulajdonságok adottak és az agy számára megfelelőek.

A test külső ingerekre az ingerre fogékony neuronokon keresztül reagál. Ezt világítsuk meg egy zenei példával. Ha két zongora van egy szobában, és az egyiken leütjük a C billen­tyűt, a többi C hang rezonál erre. Homeopá­tiában a beteg a similére (az a szer, amelynek a tünetei leginkább hasonlítanak a beteg tüneteihez) fogékony leginkább.

Számos teória létezik arra, hogy a homeo­pátiás oldatokban tárolt fizikai információ a thalamuson és a limbikus rendszeren keresz­tül miképpen szabályozza az emberi szerveze­tet, a mRNS expressziójának módosításával. A fogadó neuron reakcióképes az oldattal, és a közvetített információ a neuroendokrin-rend­szeren keresztül immunmodulációs hatású lehet. A sejtek ennek megfelelően kezdik a szükséges enzimeket és fehérjéket szintetizál­ni. Egy sejtszintű reakció a külső hatásra. A környezeti hatásokra általában hasonló me­chanizmuson keresztül reagálunk. A homeo­pátiás szerek hatásmechanizmusát Anatolij A. Komissarenko és munkatársai vizsgálják.

A másik alaptétel pedig a víz, mint közvetítő anyag szerepe a homeopátiában. A víz képes arra, hogy információkat tároljon és közve­títsen, fizikai-kémiai szerkezetéből adódóan. Mindenki ismeri a közhelyszerű megállapítást, miszerint nincs két egyforma hópehely. A víz annak az anyagnak, mellyel érintkezésbe kerül, átveszi és megőrzi részecsketulajdonságait, és vizes közegbe kerülve átadja azt. Az emberi szervezet jelen esetben, (70% víztartalmánál fogva) a vizes közegből átveheti a homeopáti­ás szer információit. (Masaru Emoto, 2007)

A lépésenkénti hígítás–rázás folyamata a homeopátiás gyógyszerkészítésben csökken­ti a koncentrációt, és növeli az oldaton belül a molekuláris rendezettséget, ez az anyag emissziós tulajdonságaiban mérhetően kö­vethető.

(A sorozat következő részeiben a spektro­szkópos vizsgálatok eredményét részletesen ismertetjük.)

Hivatkozások

A. A. Komissarenko elméletére, miszerint a gyógyszeralapanyagok nem ionizáló jellegű, alacsony frekvenciájú emissziója megváltozik a homeopátiás potenciálás során.

R. R. Sharma szerint a potenciált olda­tok képesek áthatolni az vér-agy gáton és a sejtfalakon. Így magyarázta azt is, hogy minél többször potenciált az anyag, annál mélyebb szinten hat a szervezetben.

Hahnemann, aki nem ismerte az immun­rendszer fogalmát a XIX. században, úgy írta le módszere ha­tásmechanizmusát, hogy az életerőre hat.

Zárszóként Hah­nemannt idézném:

„Hogy ezen a ter­mészet csöndes vizs­gálatában felhasznált, biztos gyógyításhoz vezető út az eddigi gyógytudományunk iskolarendszereinek ellentmond, arról az én tanom igazsága nem tehet. Czáfoljá­tok! Czáfoljátok, ha tudjátok, valamely sikeresb, biztosb, kellemesb gyógy­mód kijelölésével. Ha pedig az enyémet jónak találjátok, hasz­náljátok az emberi­ség javára, és adjatok érette Istennek hálát.”

Sorozatunk következő részé­ben a homeopátia magyarországi történetét és vonatkozásait ismertetjük.

 

Iroalomjegyzék

  • 1. Erich Jantsch: The Self-Organizing Universe. Oxford, England. Pergamon, 1980
  • 2. Matthew Kluger: Fever. Pediatrics. 66,5, November, 1980, 720–724.
  • 3. Matthew Kluger: Fever: Effect of Drug-Induced Antipyresis on Survival. Science. 193, July 16, 1976, 237–239.
  • 4. Matthew Kluger: Fever and Survival. Science. 188, April 11, 1975, 166–168.
  • 5. R. R. Sharma: Homoeopathy Today: A Scientific Appraisal. British Homoeopathic Journal. 75,4, October, 1986, 231–236.
  • 6. Dr. Selye János: Életünk és stressz
  • 7. D. Ullman, Discovering Homeopathy: Medicine for the 21st Century, Berkeley: North Atlantic, 1991, 39–40.
  • 8. Masaru Emoto: A víz rejtett bölcsessége. Édesvíz. Budapest, 2007
  • 10. Köhler: A homeopátia tankönyve I. Hippokrates. Budapest, 1999
  • 11. José Manuel Rodriguez Delgado: Physical Control of the Mind: Toward a Psychocivilized Society. Harper and Row, 1969 

 Forrás

Maradt még kérdésed?

Ha valamire nem találtad a választ, tedd fel a kérdésed szakértőnknek! Kérdésed elküldése előtt kérjük, vedd figyelembe, hogy a válaszok nyilvánosan jelennek meg. Ha a problémád bizalmas jellegű, inkább az orvoslistánkban keress egy szakértőt, akivel személyesen konzultálhatsz. Nincs lehetőségünk magán e-mail címekre történő válaszadásra és telefonos konzultációra sem.

Szakértőinknek új kérdést csak regisztrált látogatóink tehetnek fel. Ha még nem regisztráltál oldalunkon, kattints ide! Ha már regisztráltál korábban, akkor lépj be.

homeopátiás orvost keresek
A www.homeopatia.info.hu oldalán található információk, szolgáltatások nem helyettesíthetik szakember véleményét, ezért kérjük minden esetben forduljon szakorvoshoz!
homeopátia.info © 2017