Kutatások, tudományos anyagok, érvek

A homeopátia magyarországi története

A homeopátia magyarországi története

A Magyar Orvos 2009/10 számában megjelent anyag kivonata.A homeopátia európai megalkotójáról és rendszerbe foglalójáról –Hahnemannról – viszonylag sokan tudnak, illetve hallottak már azok is akik nem kifejezetten e gyógymód elkötelezett hívei.

De kik is voltak azok a magyar orvosok, akik ezt a módszert alkalmazták gyógyító munkájuk során, Hahnemann tanainak – az Organonnak – megjelenése után alig néhány évvel?

Magyarországon a homeopátia az 1820-as évekre vált ismertté.

Nevét hasonszenvnek, hasonszenvészetnek vagy szelíd gyógymódnak fordították. Ebben az időben egyre több praktizáló orvos tért át a homeopátia gyakorlására.

Az első homeopata nemzedék tagja volt Almási Balogh Pál – Széchenyi és Kossuth háziorvosa – Attomyr József, Bakody József, Forgó György.

 A fent említett generációnak a XIX. század első évtizedeiben még lehetősége nyílt személyesen is találkozni Hahnemannal.

 Bár korábban, 1819-ben a Habsburg Birodalom területén hivatalosan betiltották a homeopátiát, a törvényt nem tartották be szigorúan. Így társadalmi téren gyorsan és széles körben terjedt el az új „szelíd” gyógymód, mely térhódítását különösen a magyar arisztokrácia támogatásának köszönhette. Az 1831-es kolera járvány idején a homeopaták – pl. Bakodi József – olyan jó eredményeket értek el a gyógyításban, hogy e gyógymód egyre nagyobb ismertségre tett szert. A korabeli adatok szerint 1263 kolerás betegből 1188 személyt gyógyítottak meg homeopátia segítségével, míg a hagyományosan kezelt betegek 90%-a belehalt a kórba.

 Az 1820-30-40-es években a magyarországi nagyvárosokban több magánalapítású homeopátiás egészségügyi intézmény nyílt. Az első közülük a nagyváradi homeopátiás lelkibeteg-gondozó, az 1820-as évektől elejétől működött, Sztaroveszky doktor vezetésével. A 30-as évek folyamán sorra nyíltak hazánkban a homeopátiás kórházak, 1833-ban Kőszegen, 1838-ban Gyöngyösön, majd Győrben és Miskolcon is. Mivel az orvosok száma növekedett, így 1845-ben felmerült egy homeopata orvosi egyesület megalapításának terve. 1848-ban a Batthyány-kormány homeopata professzort nevezett ki és az egyetemi oktatás tanmenetébe iktatta a homeopátiát. Sajnos a kezdeményezés rövid életűnek bizonyult, mivel az 1848-49-es szabadságharc leverése után Habsburg-ellenes mozgalomnak tekintették a hasonszenvi gyógyászatot és a kiegyezésig  gyakorlását ismét betiltották.

 Az 1860-70-es években Magyarországot a homeopátia fellegvárának tekintették. A kiegyezés után a társadalmi mozgalmak újraindulásával 1865. december 28-án a Magyar Tudományos Akadémián tizenöt orvos megalapította a Magyar Hasonszenvi Orvosegyletet.

 A homeopátia intézményének nagy előrelépése, hogy 1866-ban megnyílt az első „hasonszenvi” korház Pesten, a Bethesda, amelyet a pesti német református gyülekezet tartott fenn. Egyik létrehozója és főorvosa Bakody Tivadar volt, aki a homeopátia magyarországi történetének egyik legmeghatározóbb egyénisége volt a XIX. század végén. Az általa alapított intézmény volt a mai Bethesda Gyermekkórház jogelődje. 1870-ben megnyílt (később Knézich u.) 15. szám alatt. Ez volt az Elisabethinum. A kórház fővédnökségét Erzsébet királyné vállalta, róla kapta a nevét az intézmény. Főorvosa Hausmann Ferenc, majd halála után fia Lóránt lett.

1871-es esztendő a magyarországi homeopátia szempontjából kiemelkedő jelentőségű volt. Megalakult a pesti egyetem orvosi karán az első, majd 1873-ban a második homeopátiás tanszék. 

 Ezekben az évtizedekben a fővárosban több homeopátiás készítményeket forgalmazó patika működött. Országszerte egyre több patikában alakult hasonszenvi részleg és létrejött néhány kizárólag homeopátiás gyógyszertár. 

1874-ben a főváros közkórházában, a Szent Rókus Kórházban megnyílt egy hasonszenvi osztály, mely hetven ággyal működött. Az osztályvezető főorvos ugyancsak Bakody Tivadar lett. Ez az osztály 1885-ben átkerült az akkor elkészült Új Kórházba, amely később a Szent István Kórház nevet kapta.

 A társadalmi érdeklődés a homeopátiás gyógymód iránt a XIX. század végére csökkent, amikor az akadémikus orvoslás több, látványos tudományos eredményt hozott. A homeopátia terén viszont ez időtájt nem következett be nagy előrelépés.

 A homeopátia ügyét az erdélyi születésű Schimert Gusztáv (1877-1955)  élesztette újjá, aki 1909-ben költözött vissza Németországból Magyarországra. Schimert orvosként részt vett az első világháborúban, majd 1918 végén felkérték az Elisabethinum igazgató főorvosi állására. Az intézet homeopátiás osztályát is ő vezette 1944-ig. Gyógyító tevékenységébe orvos fiait is bevonta. Köztük a legismertebb személyiség Szentághotai János anatómus professzor, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke, aki otthon homeopátiás szerekkel gyógyította családját.

Schimert fiatal kollégákkal vette körül magát, köztük Marittai Sándor, Munkássy Ferenc, Nádosi Ferenc. Többek között az ő segítségükkel sikerült a Nemzetközi Homeopátiás Orvosi Liga X. kongresszusát Budapesten megtartani 1935 augusztus 19 – 25 között. Az eseményeknek a Gellért Stálló és a Lloyd – palota adott otthont. A kogresszusra huszonkét országból közel százötven homeopata orvos érkezett.

A II. világháború alatt és után a magyar homeopata orvosok többsége külföldre távozott.

1948–tól a hanyatlás évei következtek a homeopátia történetében, mivel más alternatív gyógymódokkal együtt „kapitalisa”, nem kívánatos módszerré nyilvánították. 1950-ben a patikák államosításával és a homeopátiás gyógyszerkészlet egybegyűjtésével a működés gyakorlatilag lehetetlenné vált.

Nem voltak orvosok, nem volt orvosképzés és a homeopátiás gyógyszerekhez is csak nagy nehézségek árán lehetett hozzájutni, leginkább „nyugatról”.

A diktatúra évtizedeiben a homeopátia búvopatakként létezett Magyarországon. A homeopátia életben tartói ebben az időszakban Botfalvy József, Patay István, Breznay Géza orvosok és Zajta Erik gyógyszerész. Botfalvy magánorvosként működött Budapesten, aki gyógyszereit Svájcból szerezte be. Az ő tanítványa volt Patay István, aki mestere halála után önképzéssel, majd a 1960-as évek közepétől különböző németországi kurzusokon sajátította el a homeopátiát. 2005-ben bekövetkezett haláláig tagja volt a Nemzetközi Homeopátiás Orvosi Ligának. Szintén Németországban tanulta meg a homeopátiás szerek alkalmazását Breznay Géza reumatológus főorvos. Nyugdíjba vonulásáig Budapesten tartott homeopátiás magánrendelést az 1970-80-as években. Zajtai Erik gyógyszerészi tevékenységének is köszönhető, hogy megmaradhatott a homeopátia gyakorlásának folytonossága Magyarországon.

Az Egészségügyi Tudományos Tanács 1990-ben felülvizsgálta a homeopátia alkalmazásának lehetőségét, szakvéleménye szerint a gyógymód tiltása nem indokolt. Így a homeopátia gyakorlása újra lehetségessé vált hivatalosan is.

1991-ben megalakult a Magyar Homeopata Orvosi Egyesület, melynek elődje a Magyar Hasonszenvi Orvosegylet volt.